bvalek2#6
Ebben a hozzászólásban az eredeti cikket kritizálom, le a kalappal a fordító előtt, nehéz dolga volt. Próbálom értelmezni a szavakat, sok a kusza megfogalmazás. Sokmindent úgy említ az eredeti cikk, mintha evidens, vagy legalább is teljesen elfogadott lenne.
Ehhez képest az inflációs elmélet messze nem ilyen. Sok alternatív elmélet van, az egyik pl. a Weyl curvature hypothesis, ami nem kvantummechanikai, hanem tisztán relativitáselméleti és statisztikus fizikai alapokon nyugszik.
Ami a topológiai defekt ötletét illeti, ilyesmiről csak a Cartan elméletnél olvastam, ami a Relativitáselmélet továbbgondolása, megengedi nullától különböző torzió-tenzor létezését. Egy példa, hogy mi is az: a kristályok szerkezetét leíró koordinátarendszerekben ott nem nulla a torziótenzor, ahol kristályhibák, diszlokációk fordulnak elő. A Cartan elméletben azokban a térrészekben fordul ez elő, ahol anyag van jelen. Az üres világűr történetesen teljesen sima.
Húrelméletből rengeteg van, és úgy csűrik-csavarják őket ahogy tetszik, de bizonyítani még nem sikerült őket. Ha viszont megtalálják a Déli Ürességet, az lenne a várva várt első bizonyíték, de még akkor is válogatni kéne, hogy akkor most melyik a jó változat? Meg ez a 10^500 darab vákuum is azt mondja nekem, hogy az elmélet általános matematikai evidenciákról szól, tekintet nélkül a valóságra.
Kiváncsi vagyok, honnan jött ki 42 milliárd fényév a kozmikus horizont távolságára? Szerintem ez egy hasraütéses szám, az angol cikk írója biztos Douglas Adams rajongó... egyébként Kozmológiai Horizontnak hívják, és a mérete az alkalmazott modelltől függ, és kb. 14 milliárd fényéven belül lehet, mert annál messzebb nem látunk.
Olyat ír, hogy "a szomszédos univerzum vákuuma taszító gravitációt okoz a mi univerzumunkban, ahogy azt a relativitáselmélet megjósolja". Na neeeee, ilyet a relativitáselmélet nem jósol. Ebben a témában otthon érzem magam, és határozottan állíthatom, az általános relativitáselméletben ilyen nincs. Ha valami kvantumos ujításról van szó, oké, de ez már nem relativitáselmélet.
Tetszik hogy cáfolható kijelentéseket tesznek ezek a tudósok. Nem a levegőbe beszélnek, hanem azt mondják, hogy ha felfedezik a Déli Ürességet, akkor igazuk van, ha nem, akkor nincs. Viszont az, hogy az LHC nem fog szuperszimmetrikus részecskéket detektálni, nem jóslat. Sokak mások szerint sem fog, mégsem bizonyítja hogy igazuk van.
Ők is felhasználják a Gonosz Tengelyét az elméletük alátámasztásához. Sok jel utal arra, hogy van egy eredő perdülete az Univerzumnak, de ez az elmélet túlbonyolítja a helyzetet. Nekem Gödel elmélete szimpatikusabb, majd meglátjuk mi sül ki a megfigyelésekből.