Informatika és tudomány

  • Epikurosz
    #125
    Ja, értem. Valami rémlik, hogy mondtak ilyeneket a kollegák, de már nem emlékeztem.
    A szív szerepe meg tényleg érdekes, pláne ha fáj, vagy repes.

    *
    Jut eszembe egy régi kis kedves sztori még a gimnáziumból. Én átlagon felül jól verseltem, és verseimet az irodalomtanárunk már az egész osztály előtt is kielemezte. Tehát, volt némi tekintélyem, ezért egy fruska nekem mutatta meg a saját verseit, hogy mondanék véleményt róluk. Egy süldő kamaszlányhoz képest elég szomorkás, sőt morbid volt a hangulatuk: kiábrándultság, halál, temető, minden volt bennük, épp csak öngyilkossági szándék nem. Szóval, olyan kamaszkori világfájdalom. Kérdem, a csajszitól:

    - Te soha nem szoktál örülni? soha nem voltál boldog?
    - Dehogy nem! - jött a válasz - Csak olyankor nem írok verseket.

    :-)