#10
Látom az emlékek megszépítik a történteket.
Voltak C64-en is olyan bugok, hogy öröm volt nézni /ütközési, sprite hibák, memóriakezelési bugok, no meg mezei programhibák/.
Példa -mert, hogy emlékszem-: Elvira 3. lemez körül rendszeresen kiakadt /több verziót is néztem/, Bionic Commandoban mentél és egyszerűen leestél a semmibe--> halál, Hexenküche II-ben laza 10 óra alatt összeszedtél minden tárgyat csak azért, hogy végén egyszerűen képtelenség átpattogni egy fortyogó savtengeren, Farao szintén leesős bug, Creatures I vagy II, már nem tudom melyikben volt, egy olyan pálya ahol simán átgyalogolhattál egy nagy dögön, szintén errefelé esett meg az a bug amikor ha megfeszültél sem engedett tovább, random jelleggel, Yie Air Kung Fuban a vége felé már akkor is kaptál ha az enemy közelébe se voltál, satöbbi.
Most legalább van esély rá, hogy javítanak 1-1 hibát.
"mert a gép játék szempontjából egy konzol volt (asszem volt még cartridges c64 is"
Hagggyyyááámááá Méteres betűkkel hirdetett mindenhol a Novotrade, hogy SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉP -Personal Computer u know.
Ja, Action replay cartridge volt hozzá, ritka volt mint a fehér holló. Mindenki kazettáról, vagy 1541 vagy /II.-es diskről tolta.
Az árakról meg annyit, hogy anno a C64 100k felett volt elérhető, eleinte only külföld! Mondom ANNO! Amikor idehaza a töredékét kerested... és egy akkoriban csúcsnak számító 1200-as zsigát pár év várakozás után elhozhattál 280 körül.
Emlékszem az 1541/II-es drivom árára is... 12k volt, amikor ennyi pénzért elnyaralgathattál a Balcsin jópár hetet.
A játékok se voltak hú de olcsók... persze mindenki ment a Pecsába, meg a haverokhoz másolni, de én vettem jópár eredeti címet is. R-type kazim 1500 felett volt és az eredetit soha nem tudtam elindítani, a lewarezolt bezzeg ment
Igen, olcsóbb, könnyebb, hozzáférhetőbb lett a personal computerek szinten minden fajtája és még azt sem mondanám, hogy bezzeg a minőség! Tucatszámra jöttek a gagyik akkor is. Ami széppé teszi az akkori kort, az talán a saját gyerekkorunk emlékeinek összessége, no meg az, hogy akkoriban a programozók tényleg csodákat hoztak ki a kis 1 MHz-es jószágból.
A C64 élet egyébként egyáltalán nem halott... jómagam a mai napig játszom Rátkai kalandjátékokkal a demoscene élet is szépen elvan.