Deus Ex#29
Ezzel nem a kételkedés fontosságát akarom kicsinyíteni: létfontosságú. De még ennél is fontosabb a tények tisztelete. Persze továbbgondolhatjuk azt, mit tartunk ténynek, és arra juthatunk, nagyon is szubjektív és emberi felfogásunktól függő a fogalom. Viszont, a valósághoz mégiscsak van valami köze az elgondolásainknak, mégha ezek csupán a kókudszdiószedésen és kúrkászáson edződött majom agyunk csökött felfogóképessége által töredékessé csonkolt homályos, gyatra lenyomatai is az embertől függetlenül létező valóságnak. Lehet más megközelítés, lehet másféle útja a megismerésnek, erről meg vagyok győződve, mint ahogy arról is, hogy ti nem ezt képviselitek, hanem az értékteremtéstől mentes anarchiát.
Epikurosz írt a toleranciáról, mint ma oly divatos hívószóról. Azt gondolom, azért annyira felkapott ma ez, mert remek alibit nyújt, mentesíti használóját a környezete folyamatainak alapos megfigyelésétől, elemzésétől és minősítésétől. Azt gondolom, helyes dolog tolerásnak lenni konzisztens, értékteremtő jelenségekkel szemben, mégha nem is értem a működésüket, vagy nem értek egyet céljaikkal, belső elrendezésükkel, még akkor is, ha működésükből kissebb károm származik. De a folyamatos és önmagáért való károkozással, a natúr eszetlenséggel szembeni tétlenség nem tolerancia, hanem közönyösség. Toleráns vagyok, ha a szomszéd a házam előtti gyepre boríttat három köbméter sódert, mert éppen építkezik, és nincs más lehetőség az elhelyezésére, még akkor is, ha nem kérte az engedélyemet, és ezzel tutto kampo basso finito a drágalátos füvemnek, mert tudom, hogy hétvégére eltalicskázza onnét, és nem szól, ha neadjúristen a falábammal kitolatom kicsit az egyik buxusbokrát. De ha a szemetet borogatja a házam elé, ami azután búzlik, amíg bír, akkor előbbutóbb pofán vágom a szívlapáttal.