A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
korbin555 #91223 Nagyon rövid lett az Uruguay-i Defensor Sporting "karrierem".Október elején,a hatodik forduló után szégyenszemre feladtam a küzdelmet.Most képek nélkül,csak a száraz tények,hogy miért hoztam meg ezt a gyáva döntést.
Ez egy szegény klub(magyar anyagi szint),tehetséges fiatalokkal,és néhány minőségi játékossal.Átigazolási,és fizetési keret gyakorlatilag nulla.Büdzsé átcsoportosításra lehetőség nincs,az esetleg befolyó átigazolási pénzből sem kapnék semmit.A keret nagyon szűk,kevés a játékos.Hozni senkit nem tudok,mert nem tudok fizetést adni.Ha el is adok valakit,minőségben hasonlót sem tudok hozni,mert túl sok fizetést kér.
Már a második héten ketten jelezték a távozási szándékukat.El kellett utasítanom a kérésüket.Az átigazolási szezon kezdetén az ÖSSZES felnőtt játékosomra ajánlat érkezett.Mindet elutasítottam.De az ajánlatok csak jöttek és jöttek heteken át, megállás nélkül.Ennek köszönhetően az első bajnokira kijelölt kezdő csapatban nem kevesebb,mint hat olyan játékos volt,aki mindenképpen el akart menni.
El lehet képzelni,hogy egy rakás elégedetlen ember mit produkál a pályán.A Copa Sudamericana első selejtező köréből a Cerro Porteno ki is ejtett bennünket.Nem is kell mondanom,hogy a vezetőség nem volt túl happy.A bajnokságot egy döntetlennel kezdtük,majd két győzelem.De közben is szinte minden nap a távozni akarókkal kellett társalognom,ami elég frusztráló tud lenni.Aztán persze jöttek a vereségek is,kettő egymás után.A csapat összeállításával is gondjaim akadtak,hat sérültem volt,köztük az első számú kapusom,aki kulcscsont törést szenvedett.A hatodik bajnokira a Nacional Montevideo ellen nem volt csere kapusom,és mindkét jobbhátvéd sérült volt.Három kapussal kezdtem a szezont,az egyiknek december végén lejárt volna a szerződése,de természetesen nem volt hajlandó hosszabbítani,és az utolsó pillanatban eligazolt ingyen,így maradt kettő.Errefelé augusztus 16-án már vége az átigazolási szezonnak.Sem a tarcsiban, sem az ifiben nem volt több kapus.Rossz érzéseim voltak,ami aztán be is igazolódott.Vezettünk ugyan,de 1-4 lett a vége.Már az első félidőben megsérült az utolsó kapusom is,a DM állt a kapuba,esélyünk sem volt.Kapus nélkül maradtam,már hét sérültem volt,a csapat pedig tömve lázadozó emberekkel.
Ez már nekem is sok volt,és fülemet-farkamat behúzva menekültem el Uruguay-ból.Hát ez lett volna a szép reményű Uru kirándulásom.Még csak hasonlót sem kívánok senkinek.Az első két szépen alakuló próbálkozásom után,ez egy kicsit most megviselte az idegeimet.