A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#90625
Nicola Zrinski, vagy ahogy hazájában ismerik, ünneplik, A szigetvári hős, miután megölte I. Szulejmán szultánt, és kiűzte az oszmánokat európából, felhagyott a hadviseléssel. Helyette a sokkal szórakoztatóbb futball felé fordította tekintetét. És milyen jól tette. Kora egyik legnagyobb futballistája lett, hisz világszerte ünnepelt játékos volt. A válogatottban 55 meccsen 20 gólt ért el középpályásként. De sajnos egy ligament collaterale mediale sérülés miatt idő előtt kellett szögre akasztania a cipőt. Erejét mutatja, hogy így is legenda lett. De nem adta fel. Az edzői pályáról álmodott, amit Otto Rehhagel és Dárdai Pál szárnyai alatt tanulhatott. Az utánpótlás csapatokkal elért sikerei után szeretett volna feljebb lépni, de a lehetőség nem akart jönni. Ám egy napon, 2012. november 19-én a nagy krízisben lévő Sevilla, és elnöke Del Nido nagyot húzott. A Fiatal Zrinskit nevezték ki edzőnek. A cél a 20. helyről, és a kiesés elől való menekülés volt. De majd ő elmeséli…
Szóval, hogy jött a képbe a Sevilla?
- Húú, nem is tudom. Vártam a lehetőségre, hogy egy nagy csapatnál is megmutassam a tehetségem, mikor befutott az ügynököm hívása, hogy a Sevillánál új edzőt keresnek, mivel tragikusan kezdték az idényt. Mikor részletesebben megismertem a helyzetet, a csapatot, úgy döntöttem, hogy vállalom a kihívást, és megmentem őket.
Ami végül nem sikerült. Miért nem?
- Ez egy jó kérdés. Sokszor elgondolkozom rajta én is. Hiszen minden adott volt a jó szerepléshez. Egy ilyen csapatnak eleve nem lett volna szabad a kiesés ellen küzdenie. De visszatérve a kérdésre, eleinte nagyon jól mentek a dolgok. Jöttünk fel, mint a talajvíz. Aztán valami elromlott. A tavasz bődületesre sikeredett, és újra a kieső zónában találtuk magunkat.
Ahonnan már nem is sikerült kijönni. Hogy élte meg a távozást?
- Még olyan 5 vagy 6 forduló volt vissza a bajnokságból. A 19. helyen tanyáztunk, elég jókora hátrányban. Aztán jött az Espanyol elleni meccs, ahol 2-1-re kikaptunk. Ekkor vált biztossá a kiesés is. És ekkor kellett távoznom a csapattól is. Nincs bennem harag. Azt tették, amit kellett. Kiestünk, nem volt értelme tovább marasztalni, koncentráltak a jövőre. De örülök neki, hogy gyorsan visszatértek az első osztályba…
Utána egy csendes, eseménytelen nyár következett önnek.
- Annyira nem volt eseménytelen. Még a nyár elején megkeresett a Peterborough? Vagy valami hasonló championship csapat. De akkor elutasítottam a felkérést.
Innen jött az inspiráció, hogy egy másod vonalbeli csapathoz igazoljon? Vagy túl degradálónak találta?
- Nem szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy most végig tudnék vezényelni egy nyári felkészülést. A későbbi választásomhoz sem volt semmi köze.
Majd újfent ősszel jött a megkeresés a West Hamtől?
- Nem egészen. Az ügynököm mondta, hogy mind a WBA, mind a WHU érdeklődik irántam. Nálam a pénz nem kérdés, nem azért csinálom. Ha ennyi számítana, akkor elmentem volna az Albionhoz, akik már akkor is a Premiere Leagueben játszottak, míg a West Ham azelőtti szezonban esett ki a Championshipbe. Így a döntésem főképp szimpátia alapú volt. De több lehetőséget láttam is bennük.
Értem. És milyen benyomásai voltak az elején?
- Igazából meglepődtem. A 10. helyen vettem át a csapatot, de alig pár pont választotta el a környező csapatokat egymástól. Ez bizonyítja, hogy első 2 meccsem megnyerésével máris 4 helyet javítottunk. Nem egészen értettem, hogy miért kellett távoznia Hughesnak előttem, de nem firtattam természetesen. Csak a munkára koncentráltam.
Ami kifizetődött.
- Igen. Szenzációs szezont futottunk. Nagyban köszönhető a csatárjaimnak, Machédának, Deeneynek és Guidettinek, akik 22, 20 és 17 gólt vágtak. És akkor még a végéről nem is beszéltünk.
Volt valaha része ilyen izgalmakban, mint az utolsó forduló?
- Soha. Valami tökéletesen állt össze az egész. Szinte filmbe illő, ahogy az utolsó fordulóra elveszítjük az első helyet a Leeds jobb gólkülönbsége miatt, majd a bajnokság utolsó meccsén pont velük játszunk hazai pályán. Nagyszerű mérkőzést játszottunk velük. Ha jól emlékszek 3-1-re nyertük Macheda és Jarvis góljaival. A lefújás utáni pillanatok életem végéig elkísérnek. Örök emlék…
Pár napra rá pedig jött a hosszabbítás.
- Meglepődtem, hisz még 1 év volt vissza a szerződésemből. De boldog voltam, így örömmel írtam alá további 4 évre a csapathoz.
Majd jött a bajnokságok bajnoksága, a Premiere League.
- Nagy reményekkel vágtunk neki. Sok távozó volt a csapattól. Többen ingyen távoztak, volt akit sikerült pénzé tenni. Mások pedig kölcsönbe mentek el. Helyettük érkeztek minőségi vagy akkor még annak gondolt erősítések. Aminek igazából örülök, hogy a legtöbb igazolást még a tábor kezdete előtt sikerült véglegesíteni, így végig dolgozhatták a nyarat. A legnagyobb fejtörést a csatár kérdés okozta. Macheda és Guidetti távozott a kölcsön lejártával, így egyedül Deeney maradt. Több kiszemeltünk is volt, de velük nem sikerült megegyezni, mivel túl sokat kért értük a klubjuk. Ekkor eszembe jutott a Wigan és di Santo, akiről futólag már olvastam. Szerencsénkre a Wigan relatíve olcsón elengedte. De ez még kevésnek bizonyult, ezért érkezett a nyár végén a Burnleytől Jamie Murphy is.
Milyen elvárásokkal indultak neki a szezonnak?
- A vezetőség elvárása a kiesés elkerülése volt – úgy, hogy közben a média a 18. helyre jósolt minket. Én kicsit előrébb tekintettem egy biztos PL pozícióra. Szóval az én célom az 50 pont volt, ami úgy a 11-2. helyre lett volna elég. Azzal elégedett lettem volna.
Ehelyett egészen a 6. helyig repültek. Milyen érzés volt?
- Leírhatatlan. Eleinte nem alakultak jól a dolgok, de egy megbeszélés után, amin Takeshi Tatsumi és a neve elhalhagatását kérő, bizonyos bakkerman vett részt, kialakult a végső taktika. Ami aztán nyerőnek bizonyult. A sorsolásunk is kegyes volt picit. Már korán letudhattuk a Chelsea, M City, United és Arsenal csapatokat, így utánuk nyugodtan szerezhettük a pontokat. Sokat köszönhetünk a gólkirályi címet végül megnyerő Di Santónak, aki 26 góljával elérhetővé tette ezt számunkra. Ez volt az eddigi legjobb szezonja a PL-ben, így örülök, hogy én hozhattam ki belőle. Franco emelett az újságírók által kiosztott év játékosa díjat is megnyerte. Nagyszerű visszatérés volt ez a számunkra.
De így is volt okuk a szomorkodásra vagy nem?
- Igen. Hiába értünk oda a 6. helyre, de a kupák miatt lemaradtunk az Európa Ligáról. A fiúk is szomorúan élték meg ezt, ahogy mindannyian. De előre tekintünk. Az igazat megvallva megfordult bennem, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy idén kimaradunk belőle. Jövőre még erősebbek leszünk, és legyőzünk mindenkit.
Köszönöm a lehetőséget. Van még valami hozzáfűzni valója?
- Szeretném megköszönni néhány embernek, hogy itt lehetek. Megköszönném a TV-nek, hogy ilyen sok pénzt adnak nekünk. Szeretném megköszönni a Football Managernek, hogy ilyen jó edző lettem IRL is – egyszer majdcsak megnyerem a BL-t meg a PL-t benne. Peace…







