A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#87600
Nos, mivel teljesen tönkrement a játékom, kezdhetek újat...de előtte egy rövidebb összefoglaló erről a 8 évről...
Első csapatom a Fiorentina volt. Nem voltak nagyon kiemelkedő játékosok, egyedül Jovetic volt az. A szezon nem indult túl fényesen. Felemásan jöttek az eredmények. 3-5-2-t játszottunk, de nem vezetett eredményre. Ennek eredménye lett, hogy 2012 novemberében menesztettek a csapat éléről.
Nem maradtam sokáig munka nélkül. Pár héttel később átvehettem a kiesés ellen harcoló Aston Villat. Gyenge keret, igazán jó gólrugó játékosok nélkül. Nem sikerült a benn maradás és a 3 éves szerződés ellenére a szezon végén innen is menesztettek - joggal hozzáteszem. Nem jól indult az edzői karrierem. Ezt az időszakot nevezem én a Tornyi Barnabás érának.
Ezután 2013 nyarát és őszét munka nélkül töltöttem. Október-november tájékán megkeresett a Championshipben rostokló Bolton Wanderers. Mikor átvettem a 15. helyen állt a csapat, de a szezon végére odaértünk a rájátszást érő helyek egyikére. Ebben Marvin Sordell 25 gólja nagy segítségre volt. De mindenki odatette magát és a Premier Leagueig repített ez minket. Ekkor kezdődött meg igazán a csapat alapjainak lerakása. Ebben a szezonban érkezett Marco Capuano aki mára - 2020 - világ egyik elit védője lett. A következő években még olyan emberek érkeztek, mint David Sánchez - kiváló csatár, Ademílson . szintén nagyszerű csatár, Sascha Wenzel - zseniális irányító vagy Nathaniel Chalobah védő. Olyan nagyszerű csapatot sikerült itt lefektetni, aminek esélye lett volna megnyerni a bajnokságot. Ám ez végül nem sikerült és csak a 2. helyig jutott a csapat. 5 sikeres esztendő után elhagytam szeretett csapatom...
2019 nyarán átvettem a Laziot. Nagyon nehéz helyzetben volt a csapat. Kevés pénz, kevés játékos. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy főként az ingyen elérhető játékosokra támaszkodom. Sajnos innen nemtudtam igazán minőségi játékosokat szerezni. Egyedül Emmanuel Diallo ghánai védekező középpályás volt az, aki megütötte a szintet. Ez az eredményekben is kijött. Sorozatos vereségek, döntetlenek és elvétve néhány győzelem. Ez novemberben csúcsosodott ki, amikor is kötelezettségeim hátrahagyva átszerződtem az Atletico Madridhoz. A 9. helyről kellett felvezetnem őket minimum a 4. helyig. Ez nem jött össze. A 7. helyen futott be végül a csapat. Nagyban köszönhetően Diego Costanak. Viszont a kupában remekeltünk és a végén az Espanyol ellenében sikerült is elhoznunk. Egy kis gyógyír. A másik csalódást keltő hely az Európa Liga volt. Már az első kiesési körben kiestünk a Szpartak Moszkva ellenében. A nyár nem telt eseménytelenül. Még a télen behúztam 5 játékost - köztük a volt Malagai Juanmit - erősítésnek. Rengeteg 30 vagy ahhoz közeli játékos volt a csapatban és ennek ellensúlyozására hoztam a 26 évnél fiatalabbakat. Nagyon jól indult a szezon. Megnyertük a Spanyol Szuperkupát, ahol a Barcelonán kerekedtünk felül. A mérközéseket szinte sorozatban nyertük. Ennek egyik alapja Koke volt. Fantasztikusan szűrte a középpályát. A másik pedig Sisani, aki nem hagyta veszni a lehetőségeket és kivétel nélkül berúgdosta azokat, mikor kellett. Milyen jól ment minden, aztán.....aztán Crash Dump. Hárrr...
