A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
zelinka #86279 Sziasztok!
Első „élménybeszámolóm” itt az sg-n:
Én még az FM2012-vel játszom, mivel a 2013 nincs magyarul. Sajnos elég kevés időt tudok fordítani a játékra (heti 2-3 alkalommal 1-2 órát, azt is éjjel), ezért elég lassan haladok.
A 2011/2012-es bajnokságot a svájci Grasshoppers csapatával kezdtem el, mint újdonsült, fiatal edző :). A vezetőség célként a kiesés elkerülését jelölte meg, bár én bíztam benne, hogy előrébb tudunk végezni.
A svájci bajnokság 10 csapatból áll, ahol minden csapat négyszer játszik a másikkal. Az első helyezett megy a BL-be, a 2., 3. helyezett és a kupagyőztes pedig az EL-be. Az utolsó helyezett kiesik, az utolsó előtti pedig osztályozót játszik a II. osztály másodikjával.
Az előszezonban kipucoltam a keret azon részét, akikre valamilyen okból nem számítottam. Az utánpótlás bázisunk kiváló, ezért sok tehetséges fiatal játékost kölcsön adtam, hogy rutint szerezzenek. Sikerült igazolnom néhány jó nevű játékosokat. Ilyen volt például Kezman, Bajramovic, Philipp Degen, vagy éppen Eric Addo. Természetesen voltak még érkezők, de viszonylag ismeretlenek (Santini, Zvasiya, stb). Ami külön öröm, hogy sikerült kevés pénzt költenem az átigazolásokra. A pénz amúgy is elég kényes kérdés a klubnál, mert bár stabil a pénzügyi helyzet, de átigazolási pénz és fizetés terén elég szűkös a mozgástér. A legjobban fizetett játékosom is max 20-25 ezer eurót tud csak hazavinni, ellenben a riválisokkal, ahol nem ritkák az 50-60 ezres fizetések és a több milliós átigazolások sem.
A bajnokság elég nehézkesen indult, de aztán a végére csak belelendültünk és végül is megcsíptük a 4. helyet. Ahogy már írtam, a költségvetésünk valahol a középmezőnyben található, így a két nagy mellett (Basel, Young Boys), a Zürich, a Xamaxs, a Sion és a Luzern is megelőz minket e tekintetben. Ezért is nagy szó, hogy a kiesés elkerülése mellett odaértem a 4. helyre a Basel, a Young Boys és a Zürich mögött. Ez a 3 csapat nagyon megelőzött. A bajnokság során ezen csapatok elleni meccsek voltak a legnehezebbek.
A 4. hely megszerzése mellett sikerült megnyernem a kupát, ezáltal kvalifikálva magam az Európa Liga küzdelmeibe. Több csapattal szemben én általában a sztenderd kezdőcsapatommal játszottam végig a kupát.
A szezon során általában ez a csapat játszott (1-4-1-4-1): Santini – Bühler, M.Lang, Zvasiya, Degen/Menezes – Toko/Abrashi – Zuber, Hajrovic, Bajramovic, Felscher – Kezman/Negrao/Bruno Filipe
A 2012/2013-as szezon kezdésére sikerült megerősítenem a keretet. Érkezett a kiesett Servett-ből Vitkievicz, kölcsönből vissza Steven Lang (az egyik kedvencem), Bamogo, Burkina Fasoi válogatott, Andjelkovic, szlovén válogatott, Koikili (nem kell bemutatni azt hiszem – télen érkezett), és még néhányan kölcsönből vissza. Távozók oldalon az említésre méltó játékos csupán Mateja Kezman, illetve Zuber és Abrashi. Utóbbi kettőt egyszerre vitte el a Young Boys összesen 2.2 millió euróért. Ezt nem utasíthattam vissza, bár nem voltam egy közönség kedvenc ekkor a szurkolók körében.
Az Európa Liga küzdelmei nem tartottak sokáig számomra. A negyedik selejtezőkörben kapcsolódtam be, és a későbbi döntős Valencia ellen rögtön ki is estem. Hazai pályán 1-4, idegenben 1-1. Elvárás ugyan a csoportkör volt, de tekintettel arra, hogy a későbbi döntős ejtett ki, összességében így is elégedettek voltak.
Sajnos a kupában két kör után kiestem. Azt hiszem, kicsit alábecsültem a másodosztályú FC Wii-t, tartalékokkal felállva sima 2-0 oda. Ezt már sokkal kevésbé nézte jó szemmel a vezetőség. De azt hiszem, hogy a bajnokságban sikerült kárpótolnom őket. 13 fordulón keresztül vezettem a tabellát, legyőzve többek között a Baselt és a Young Boys-ot is, amire az előző szezonban nem is nagyon volt példa (2011/2012-ben az első három ellen a 12 meccsből kb 10 pontot sikerült csak gyűjtenem). Aztán jött egy sérüléshullám, plusz a kulcsemberek közül néhánynál formahanyatlás és lecsúsztam még a dobogóról is. Aztán a végére összeszedtem magam, de ez arra volt csak elég, hogy a 4.-5. helyért harcoljak a Sionnal. Végül nem sikerült megcsípni a 4. helyet, így az 5. pozícióban végeztem, ami a tavalyi 4. helyhez képest is bravúrnak számít, tekintve a többiek igazolásait. Az 5. pozíció EL indulást ért a következő szezonra (a kupagyőztes ugyanaz volt, mint az amúgy is Európa Liga induló).
A 2012/2013-as szezon alapfelállása (1-4-3-2-1): Santini – Bühler/Koikili, Andjelkovic/ Zvasiya, M.Lang, Menezes – S. Lang, Toko/Bajramovic, Feltscher – Vitkievicz, Hajrovic, Negrao (a téltől Mrsic, egy horvát gólvágó).
Összességében elégedettek voltak velem, stabilnak tekinthető a munkahelyem. Másfél év után már szerződéshosszabbítást is ajánlottak, amit én elfogadtam. Az első sikeres szezonom után már rendre szóba hoztak különböző csapatok kispadjával. Pletyka szinten felmerültem a svájci válogatottnál, a Lazionál, a Fulhamnél és a Feyenordnál is, hogy csak a nagyobbakat említsem. Persze valóságalapja egyiknek sem volt. Annál inkább a Vasco de Gamma, a Galatasaray és a Dinamo Moskva érdeklődésének, ahonnét konkrét ajánlat is érkezett. Én úgy voltam vele, hogy nem akarok mindenáron váltani. Már alakult a keret is, igazoltam már a svájci bajnokságból meghatározó játékosokat, illetve a Fiorentinától kaptam 2 elég jó játékost (mert időközben fiókcsapata lettünk a firenzeieknek).
Aztán a nyáron megkeresett a Rubin Kazany, aki orosz bajnokként (az edzőjük nagyobb klubhoz ment) a BL főtáblán indul, átigazolásokra és fizetésekre is óriási pénzek vannak, úgyhogy hosszas évődés után elvállaltam a munkát. Most tartunk tehát itt, azaz a 2013/2014-es szezonnál. Még csak néhány hete kerültem a Kazanyhoz, de már most sok mindent átalakítottam és vannak már igazolási/elküldési terveim is.
Ez most csak emlékezetből ment, de később képeket is tudok hozni.
Amennyiben érdekel valakit, később is hozok „anyagot” :). Elnézést, hogy ilyen hosszadalmas voltam, de jó volt ismét „átélni” az első két szezont.
Üdv
Zelinka ;)