A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#78658
Almería - 2014/2015
Harmadik évünk volt ez a spanyol bajnokság élvonalában. Látva az előző éveket, idén sem számítottam arra, hogy a két nagy dolgát megnehezítjük, neadjisten beleszólunk a bajnoki cím sorsába, sőt, a vezetőségnek csak egy EL-t érő helyezést ígértem. Az igazolásokkal nem volt túl nagy mellényúlásom, de természetesen nem mindenki vált be, illetve volt aki egyszerűen nem tudott bekerülni a kezdőbe. Ilyen volt Guarin, Leandro, Bayal illetve Grenier, de a szezon második felében Gámezt is kiszorította a 31 éves Rivas a kezdőből. A 15. fordulóig nagyon jól ment a szekér, simán tartottuk a lépést a Reallal meg a Barcaval, de míg nekünk elkezdtek becsúszni kínos döntetlenek a kiesőjelöltek ellen, addig a két nagy rommá verte őket. A 3. helyet viszont stabilan tartottuk, a 36. forduló után viszont az volt a szitu, hogy ha az elmaradt meccsünket hozzuk a Granada ellen, akkor 1 körrel a vége előtt vezetjük a bajnokságot. Meg is történt, az utolsó fordulónak úgy mentünk neki, hogy verni kell az Atletico Madridot, és bajnokok vagyunk. Nyögvenyelős meccs volt, és már-már lemondtam a bajnoki címről, amikor a csereként beállt Granero a 90. percben egy hanyag átemeléssel úgy jó 18-20 méterről megszerezte a győzelmet jelentő gólt, amivel a tabella élén fejeztük be a pontvadászatot. Amint az látszik, pontegyenlőség volt a Reallal, de mivel egymás elleni eredmények tekintetében (2-0, 0-1) jobbak voltunk, így mi vittük az aranyat. Idén inkább csapatként voltunk erősek, mintsem egyénileg, és ez látszik is a statokon.
Amivel az elmúlt két évben szenvedtünk, az a Spanyol Kupa volt, mivel januárban mindkétszer kiestünk a sorozatból. A szezonnak úgy indultam neki, hogy ha mást nem is, de a kupát azt meg kell nyerni, így nem cécóztam, az aktuális legerősebb kezdő játszott minden meccsen. Nem mondanám sétagaloppnak a döntőig vezető utat, illetve a Valencia elleni finálé sem volt egyszerű. Rochina ezen a meccsen lőtte meg 100. gólját az Almería mezében, egy kupát ért a találat.
Ja igen. A szezon elején leesett egy Európai Szuperkupa győzelem is, így május végén már három trófea díszelgett a vitrinben.
A szezonnak viszont még nem volt vége, ugyanis alig 3 nappal a Valencia elleni kupadöntő után a csapat félrészegen kellett játsszon a Manchester United ellen. A tavalyi 3. hely a bajnokságban feljogosított arra, hogy a BL-ben induljunk, és a csoportkörben megint belenyúltunk a tutiba, ugyanis a Lech Poznan mellé megkaptuk a Milant meg a Mu-t is. A Lech persze nem volt tényező, jól jött a 6 pont amit ellenük szereztünk, mert a két nagy ellen összesen 3 pontot szedtünk össze. Kétszer ikszeltünk a Milannal, egyszer a MU-val, és az utolsó csoportmeccsen sima 4-0-ás vereséget szenvedtünk az angoloktól. Végül a 2. helyen végeztünk, megelőzve az olaszokat, de 7 ponttal kevesebbet gyűjtve az angoloknál.
Fortuna ezután kegyes volt hozzánk, a nehéz csoportkör után vállalható ellenfeleket kaptunk az egyenes kieséses szakaszban. Így bejutottunk a döntőbe, ahol megkaptuk a Manchestert játszópajtásnak.
Nos, még a Valencia elleni siker örömmámorában úszva nem tudtunk mit kezdeni Nanival, aki kétszer mattolta Enyeamat, ráadásul nem is gyenge gólokkal, viszont az angolok védelme nem tudott mit kezdeni a Bressan - Canales - Seleznyov - Rochina kvartettel, így hiába volt Marcano hülyesége (1 perc alatt két szabálytalanság, két sárga), megvertük a Manchestert Lisszabonban. Seleznyov a BL gólkirálya is lett úgy mellékesen.
Annak ellenére, hogy csapatként muzsikáltunk igazán jól idén, volt néhány húzóember a gárdában. Bressan a jobb oldalon jobban irányított, mint Canales középen, bár rá sem lehet túl sok panaszom.
A csatársor idén is villogott, a már elég rendesen összeszokott Seleznyov - Rochina páros megmutatta, hogy kell vagdosni a gólokat.
Jövőre a cél megvédeni az idén megszerzett címeket, bár nem lesz könnyű, illetve behúzni a Klub VB-t. Nemsokára kezdődik a Copa America, amelyen Chilét irányítva veszek részt, és mint a világranglistát vezető ország válogatottja, valamint uralkodó világbajnokok, esélyesek vagyunk a győzelemre. Előtte lesz két barátságos meccsünk a brazilokkal, ott mutatkozok majd be, mint szövetségi kapitány.