A pályán kívül elért hatalmas előrelépések, napi szintem érintették a klubot. Por volt, hangoskodás és még néha teljesen ki is voltunk tiltva a stadionunk környékéről az előszezon ideje alatt. Gőzerővel folytak a bővítési munkálatok. Épült, szépült a stadionunk, amit a hivatalos honlapon is követhettek az érdeklődők. Be kell vallanom, hogy én is érdekelt voltam a stadion építésében. A szerződéshosszabbításom egyik kitételeként kértem az elnököt, hogy ha létrejön stadionrekonstrukció, egy bár üzemeltetésére és bérleti jogára igényt tartok. Na így lettem még jobban összeforrva a klubbal. A szerződés megkötetett és boldog tulajdonosa lettem a főbejárat mellett elterülő 300 nm-es CD Nacional bárnak. Az üzletvezetői teendők elvégzésével, a mennyasszonyomat láttam el, aki már karrierem első percétől velem volt. Az anyagi biztonság érdekében, több lábon kell állnom.
Az építkezés tükrében próbáltam idegenbeli meccseket lekötni, hogy ne zavarjuk egymás munkáját az építőkkel.

Két túrát szerveztem le, egyet Brazíliában, a másikat pedig Lengyelországban.

A brazil túrának különleges töltete volt, de ez megér egy külön fejezetet. Szóval arról majd később szólok, sokkal részletesebben.
A lengyel körmenet apropója pedig az volt, hogy az aktuális világszépe Lengyelországból származik. A könnyed edzések és barátságos meccsek mellett, bejártuk Varsó és Krakkó nevezetességeit, de a csapat azt élvezte a legjobban, mikor a csajokat stíroltuk egy pofa sör társaságában.

Érezhető volt a teljes összhang a pályán és azon kívül is. Predesztinálható volt, hogy ez a szezon más lesz, mint a többi. A klubnál történő változások, az infrastrukturális előrelépés, az anyagi feltételek, a játékosok fejlődése és hozzáállása, mind-mind azt sejtette, ebben az évben tőlünk lehet hangos a sajtó.

Az elmúlt 4 szezon alatt olyan respektet vívtunk ki magunknak, hogy mind a bukmékerek, mind a média a stabil 4. helyre várt minket. Előrejelzésük alapján nincs esélyünk beleszólni a nagyok dolgába, de azt hiszem, ezt majd én szabályozom. A vezetőség célja is feljebb ugrott eggyel. A stabil középcsapat elvárásból, európai kvalifikáció lett az elvárás. Ha már ők kitettek magukért, akkor ezt a minimumot nekünk is hozni kellett.
Kupadöntősként, mi játszhattunk a bajnok Benfica-val a SZUPEKUPÁÉRT:


Talán nem túlzok, ha a győzelmet a szerencsének tudom be. Hozzá sem tudtunk szagolni a meccshez, erre 10 emberrel egy gyors kontra és már második alkalommal emelhettük magasba a trófeát. Sokasodnak a kupák az új dicsőségtermünkben. Remélem egyre nagyobbak és fényesebbek lesznek ezen relikviák.

A BAJNOKSÁGOT végre úgy kezdtük, mintha a bajnoki címre pályáznánk. Első 4 mérkőzésünkön nem találtunk legyőzőre. Imponáló játékkal húztuk be sorra a pontokat és végre nem kellett azon keseregni, hogyan javítsunk majd a helyzetünkön a szezon vége felé közeledve. A védelmem alapozta meg a sorozatot. Egyértelműen a hátsó alakzat és a kapus volt a szép sorozat megtestesítője.

Az UEFA-KUPÁBAN nehéz ellenfelet kaptunk a csoportkörbe jutásért. A topligák egyikéből húztak csapatot a nevünk mellé. Nehezebb továbbjutásra számítottam, de már az odavágón eldőlt a párharc.

A francia alázás következtében egy könnyed kis csoportparádét rendeztünk, és bíztunk egy sikeres tavaszi hadjáratban.


Fortunához imádkoztam esténként, hogy könnyű ellenfeleket sodorjon utunkba és végre az első kiesési kört is éljük túl. Történelemkönyvekbe illő tettet akartunk végrehajtani és az önbizalmunk napról napra nőtt.

A pontvadászatban kezdtünk szédülni, olyan magasságokban jártunk. Hoztuk a kötelezőt, megbirkóztunk az esélyesség terhével és a nem várt pontszerzések területén is jobban teljesítettünk az előzetesen elvártnál. Bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a sorsolásunk igen könnyed volt a kezdeti ellenfelekkel. Az én egyéni dicsőségfalam is bővült egy újabb
hónap menedzsere címmel.



Első igazi rangadónkat a
10. fordulóban került sor a Porto-t vendégül látva.
Veretlenségi sorozatom a 13. fordulóban ért véget, mikor az újabb rangadón nem bírtam a Benfica együttesével. Ezzel együtt nagyon elégedett voltam és vártam a sikeres folytatást.
A sokak által környékezett, első számú kapusom, Fábió nagyválogatottá nőtte ki magát. Büszkeséggel töltött el, hogy a kezem alatt lépett először pályára a hazája nemzeti csapatában. Így biztos nehezebb megtartani, de a közös sikerek reményében, bíztam a maradásában. Sajnos az átigazolási ablak megnyitása után, egész januárban szinte csak az árajánlatokat fogadtam a csapatom ékköveire. Egy igazi lókupecnek éreztem magam, mint valami emberkereskedő. Nagy volt a nyomás mindenkin, és egyre érezhetőbb volt, hogy nem fog sikerülni mindenkit megtartani. Ezért a lejáró szerződésű fiatal labdarúgók után eredtem én is. Mint egy tőzsdeügynök úgy kapkodtam azokban a napokban a telefonokat. Volt egy kis pluszbevételem is, ami egy előző tranzakcióhoz kapcsolódóan most ért be.
És bizony a hónap végének közeledtével elért az örök elégedetlenkedők problémája. A nagy klubok csábítása megint olyan erős volt, hogy boldogtalanok lettek néhányan, így közös érdekre hivatkozva, megfelelő ajánlat ellenében eligazolhattak. Sajnos Fábio élt ezzel a kínálkozó lehetőséggel, és az UEFA-kupa védőjéhez csatlakozott. De nemcsak ő távozott:

De, mint említettem érkezni is fognak új játékosok:


A KUPÁBAN, kompenzálva a helyi derbi hiányát a pontvadászatban, megkaptuk a Maritimo-t ellenfélül.
A januári holtszezon és meccsnélküliség, rögtön egy sorsdöntő meccsel ért véget. Érkezett hozzánk a Sporting. A tabellára pillantva, láthatta mindenki, hogy egy esetleges hazai siker esetén, nagyon előnyös helyzetben leszünk a BL indulást illetően.

Végkép megállapítható, hogy szerencse Istenasszonya mellénk szegült. Egy problémám volt, hogy Cicero az 5. büntetőjét hagyta ki az idényben. Ideje volt megvonni tőle az ezirányú bizalmamat. De ezzel a győzelemmel, óriási lépést tettünk a dobogós idény felé. Eksztázisban volt mindenki! Titkon reménykedtünk a kiugró szezonban de, hogy féltávnál így fessen a tabella, az azért eléggé váratlan volt: