A 27. forduló eseményei:
A fentebb említett Naval a kiesés elleni harcát, nem éppen a Portó elleni meccsel vívta meg sikerrel. Ellenben mi fölényesen diadalmaskodtunk Portóban, a Belenenses vendégeként, így számunkra biztos volt a BAJNOKOK LIGÁJA indulás 2011-12ben. Nagyon nagy tettet hajtottunk végre. Folyt is a pezsgő az öltözőben, hisz a dobogós helyezés már zsebben volt. Gyorsan lehűtöttem a kedélyeket és ráirányítottam a tekinteteket a közelgő hazai, Benfica elleni rangadóra. Ők kikaptak Bragában, így eléjük kerültünk 2 ponttal.


28. forduló:
Kezdtem úgy érezni a szövetségben Portó hívek vannak. Mindig egy nappal előttem játszották az aktuális mérkőzésüket, így még nagyobb nyomás volt rajtunk. Nehéz volt ezt elviselni, hogy pontosan tudtuk mit játszott a nagy riválisunk. Főleg úgy, hogy ebben a fordulóban döntetlent játszott, otthon az Aves ellen.
Sajnos mi nem tudtunk élni a kínálkozó és a Benfica átgázolt rajtunk. Ha nem is ennyivel, de mégiscsak jobb csapat nálunk a címvédő. Utolsó hazai meccsünkön, csúfosan leszerepeltünk, de én büszke voltam a fiúkra. És újabb rekordnézőszámot döntöttünk meg ezen a meccsen.



29. forduló:
A Porto szokás szerint lenyomta a soros meccsét még pénteken este. Ismét nem tudott győzni, csak egy sovány gólnélküli döntetlenre volt képes a Gil Vicente otthonában.
Mi utaztunk a Naval otthonába és bár ellazáskodtuk a végét, hoztuk a kötelezőt.
Párhuzamosan Benfica-Sporting rangadót rendeztek. Számomra a lehető legjobban alkultak a történések, így vezető pozícióból várhattuk az utolsó játéknapot.



30. forduló:
Az szinte biztos volt, hogy a döntetlen kevés lesz az üdvösséghez. És talán még az ezüstéremhez is. Mi utaztunk a Sportinghoz, a Porto fogadta a P. Ferreira-t, a Benfica utazott a Rio Ave-hoz. Fényévekkel nekem volt a legrosszabb a helyzetem.

És akkor pontban du. 4-kor elindult a bogyó. Az első tíz percben egyik pályán sem történt semmi. Mi kialakítottunk egy pár helyzetet, de igazi veszélyt egyik csapat sem jelentett a másikra. A 19. percben a semmiből lőtt gólt a Sporting. A leshatáron kiugratták Bianchi-t, aki a rövidbe vágta a labdát. Eeeehhhh… Elkerülhető gólt kaptunk. Ekkor visszacsúsztunk a 2. helyre és az élen a Portó állt, jobb gólkülönbségének köszönhetően. Rá két percre gólt lőtt a Benfica, majd rögtön a középkezdésből még egyet. Ekkor egy pontra átvették a vezetés, mi meg a dobogó alján találtuk magunkat. A Benfica ellentmondás nem tűrően berámolt még kettőt a 31. és a 32. percben, így ott már eldőlt a végkimenetel. A gyúrónk közölte, hogy a Benfica már 4-gyel megy, így éppen vissza tudtam fordulni, hogy lássam amint Mangani élete első gólját szerzi a Nacional színeiben, egy szögletet követően! 1-1!
Félidőben így festett a helyzet:

A fordulást követően a mi pályánkon lassan csordogált a meccs. Nem vállaltunk kockázatot, így egy kicsit támadóbbra vettem a taktikát. Majd jött a hír az 55. percben, hogy 11-esből gólt lőtt a Portó, amivel az élre lőtték magukat, mi pedig ismét a trió hátsó fele lettünk. A Benfica 5. gólja nem osztott, nem szorzott. Saját kezünkbe került a sorsunk teljesen. Nem mintha bíztam volna a kiscsapatokban és a csodákban, de az 55. perce eldőlt, hogy csakis győzelemmel lehetünk bajnokok. Minderre volt bő fél óránk. A 60. percben elvégeztem a 3. cserémet és még egy picit offenzívebben álltam fel.
A 72. percben a Pacos kiegyenlített, így a 2. helyen várhattam az utolsó negyedórát.
Az utolsó 10 percre már szinte csak csatárral fordultunk. De bármivel is próbálkoztam, nem sikerült a bajnokságot jelentő gólt bevinnem. A bajnokságot a címvédő, és a fordulót 3. helyről kezdő Benfica nyerte. A bronzérmes pedig a Porto csapata lett.

Egy osztállyal lejjebb a Maritimo egy évnyi hiányzás után, 2. helyen jutott vissza az élvonalba.
Fergeteges szezonunk lezárásaként, A kupadöntőre készültünk a lisszaboni zöld-fehérek ellen. Az előjelek szerint nem mi voltunk az esélyesek, de próbáltam lelket önteni az elkeseredett játékosaimba. Nem győztem hangsúlyozni, hogy mekkora tett volt a kiélezett bajnoki harc az utolsó fordulóig. És a megszerzett ezüstérem is szemétgyönyörködtetően csillog.
Az a szerencse, ami elkísért egész szezonon át, a kupadöntőn nem állt mellénk és egy hosszabbításos öngóllal, alulmaradtunk.

Így két ezüsttel a zsebükben vonultak a játékosaim pihenőre, én pedig a Copa Americára.
De volt még játékosom, akinek jelenése volt nyári versenyre. A lista jól mutatja a csapatnál folyó fiatalok csapatba építésére irányuló munkálatokat.
Zárásként a szezon összegzése. Rajtunk kívül még Máté Péter tett ki magáért a szezonban.



Mint már említettem a beszámoló elején a Brazíliában lejátszott előkészületi meccseimnek különös töltete volt. Ugyanis a Brazil Labdarúgó Szövetség a pályázati anyagomat igen jónak találta, így engem kért fel a brazil válogatott szövetségi kapitányi posztjára. Nem kicsit volt meglepő a hír. Valami olyan hasonlat futott át az agyamon, hogy milyen fogadtatásra találna, ha a magyar vízilabda válogatott élére, mondjuk üzbég szakembert hoznának. Lenne ám nagy felháborodás. Én is éreztem a bizalmatlanságot a hivatalos bemutatón. Az elvárások az egekben, képesek ölni a válogatottért, magyar kapitánnyal ellenszenvesek és még a játékosok is olyan kergék, hogy transzvesztitákkal hetyegnek hétvégente. Nem várt rám könnyű feladat. De a Copacabana, a Karnevál, a bikinis csajok… Kinél ne kompenzálná a fociból adódó nehézségeket. A nyomást is könnyebb viselni, henyélvén a lélegzetelállító tengerpartokon.
De mivel az első évemben a válogatott élén, csak barátságos meccsek levezénylésével telt, így kisebb volt a tét és a presszió, már ha Brazíliában lehet erről szó.
Szóval a barátságos meccsek sorban:
Argentina, Anglia, Magyarország, Uruguay és Bulgária.

Öt felkészülési meccs, nem túl meggyőző játékkal, talán elég sem volt, hogy belevessem magam a Copa America küzdelmeibe. Paraguay a házigazda, mi pedig a nagy esélyes, mint mindig. Mivel az előző Copán a válogatott a döntőben kapott ki Uruguay-tól, a tradíciókról már nem is beszélve, nem lehetett más a végeredmény, mint az aranyérem.
Aranyérmet nem is, de fejnehéz és csak előretörő játékot tudtam ígérni a jelenlevőknek az indulás előtti sajtótájékoztatón. Ott, ahol az utolsó edzésünket 65ezren tekintik meg mielőtt elutazunk Asunciónba, nem lehet nem kiszolgálni a fanatikusokat. És a világ tévénéző férfihada is azt várja, hogy mosolygós bikinis brazil csajok szambázzanak a lelátókon.