#63
"A GFS, azaz Geoff's Flying Saucer (Geoff Repülő Csészealja) azonban mindkét kritériumot teljesítette. A gép úgy néz ki, mint egy lefelé fordított tál, tetején egy propellerrel. A légcsavar forgásával a levegő lefelé nyomódik a "tál" külső felülete mentén. Ennek hatására alul nagyobb, felül kisebb légnyomás alakul ki, létrehozva a függőleges felhajtóerőt."
Hát ezt nem tom, honnan sikereült befordítani, de jó nagy marhaságnak tűnik.;)))
Monnyuk tegyük hozzá, hogy az aerodinamika jelenleg is még sokkal inkább tapasztalati mint sziklaszilárd elméleti alapokkal megáldott tudomány.
A repülés dinamikájának hagyományos nyomáskülönbségekre alapuló magyarázata, mellett az említett Coanda-effektusnak is hatalmas szerepe van, pláne ebben az esetben. A Coanda-effektuson alapuló magyarázat lényege, hogy a viszkózus közegbe helyezett aerodinamikai test eltéríti az áramlást, a kialakuló erő/impulzus, nem annyira a nyomások szerint hanem az áramlásban résztvevő anyag tömegével és sebességével arányos.
Ez a kialakítás valószínűleg akkor előnyös, ha tényleg a tömegközéppont alatt akarunk a terhet elhelyezni.
Egy jó bizonyíték a Coanda-effektusra, de nem jelent lényeges felhajtóerő növelést. Hidrodinamikai elven működő tolóerő/felhajóerő növelést lehetne alkalmazni, ha extra aerodinamikai felületekkel, réselt szárnyelemekkel látnák el a testet, kb olyasmikkel mint a F1 kocsik "szárnyai", csak természetesen, körszimmetrikus kialakítás szerint.
#63