kukacos#27
Annyit hozzátennék, hogy az ember átlagos életkora természeti körülmények között nem éri el a negyven évet, az utódnemzés és a génszelekció szempontjából fontos szakasz pedig amúgy is elég gyorsan lezajlik. Génjeink szempontjából azért sem éri meg hosszú életű példányokat gyártani, mert az utódok fő szerepe a gének újrakeverése, így nagyobb esélye van, hogy valaki ellenálló egy betegségre nézve. Az a populáció, ami hosszabb életű, nagyobb eséllyel pusztul ki egy járvány során.
Ugyanakkor viszont jelenleg nem tudjuk, az öregedés mekkora része valóban kikerülhetetlen romlása a homeosztázisnak, illetve mekkora része szándékos rombolás. Én hajlok rá, hogy a folyamat túlnyomó többsége az utóbbi, tekintve pl. a fiatal szervezet regenerációs képességét. Például egy újszülött képes komoly agysérülés után is lényegesen átszervezni az idegsejtjeit úgy, hogy teljesen életképes egyed jön létre.