Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
Fbn Lx #790 Azt még lehagytam, de nekem nagyon szúrja a szemem, hogy manapság az idősebb emberek között nagyon sokan elvárják a pusztán életkoruk alapján szerintük nekik kijáró tiszteletet.
Egyrészt alapvetően értelmetlen egy embert pusztán jelenlegi fizikai állapota miatt tisztelni. Ha az életkorának puszta ténye miatt fordulsz valakihez kiemelt tisztelettel, azzal nem teszel mást, mint elsöprő jelentőséget adsz magának az időnek, és konstatálod az idő feletted való mindenhatóságát. Mondjuk elismersz egy számszerű rendszert, ami az idő múlására építkezik, és ebben a rendszerben kiemelt rangokat ismersz el, ahol az időnek nagyobb számszerű értékéhez hozzácsatolod a tiszteletet. Szóval van itt nekünk az időre, mint elvont fogalomra építkező rendszerünk, amihez hozzácsapjuk a tiszteletet mint másik elvont fogalmat, amely életkor tisztelete nagyrészt a halál közelségétől való félelmen nyugszik. Értelmes ez a rendszer? A tisztelet pusztán a tudásra, bölcsességre vonatkozik.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy manapság a tisztelhető tudás és bölcsesség, ami órával meg stopperrel nem mérhető, nagyon sok idős emberben ugyanúgy nincs meg, mint fiatalban, ezért a tisztelet kor alapján való leosztása értelmetlen.
Az élettapasztalat nem tiszteletre méltó önmagában, de a tudás, ahová ez vezethet, vagy amire a tapasztalatot be lehet váltani, az igen.
A tapasztalás önmagában rengeteg hamis következtetést és tévképzetet rejt, ezért az élettapasztalat nem más, mint ezeknek az érzékleteknek a felhalmozása. Ami ezeket a tapasztalásokat megszűri, és nem érzeteket, hanem valóságot tapasztal, azt hívhatod bölcsességnek. Ez a rosta a tapasztalás mögött, ami a tisztelet alapját képezi, és nem mutat semmiféle összefüggést életkorral.