Beszélgetés Buddha tanításáról, buddhizmusról
-
#784
Hát most sikerült jó pár értelmes gondolatot írnod, meg szerintem nem sok mindenkit zavar, hogy ide írtad, úgyhogy itt válaszolok is.
Ha valakit zavar ez a kis kitérő, akkor kimoderáltatom.
Én úgy gondolom, hogy egy fiatal pályakezdőnek ugyanúgy nehéz munkát találnia, mint egy nyugdíj fele közeledő embernek.
Azok vannak előnyben, akik már rendelkeznek munkatapasztalattal az adott területen, és még jó pár évig alkalmazhatóak.
Ha jobban érdekel ez a téma, akkor nekem az egyik kurzuson volt egy ilyen tételem: "Az idősek társadalmi marginalizációjának okai, és a megszüntetés lehetséges módozatai. Reszocializáció.", amihez egy érdekes tanulmányt kaptunk feldolgozásra:
'SZÉMAN ZSUZSA - Ki az idős? – Az öregedés különböző
szempontjai'
Netről le lehet húzni.
A cikkből kitűnik, hogy amit írsz, itt magyarhonban a munkáltató diszkriminációja az idősebb korosztállyal szemben nem hosszú távon fog problémát okozni, hanem már most is problémát jelent, együtt a magyar lakosság katasztrófális egészségügyi állapotával, ami a fiatalabbtól az idősebb kor felé haladva egyre csak romlik.
Azt nem tudom, honnan veszed, hogy felbomlott ez a szamárlétra rendszer, komolyabb (értsd: profitorientált) cégeknél szerintem pályakezdőre senki nem bízna fontosabb pozíciót hacsak nem nagyon tehetséges. Ez szerintem régen is így volt, bár ilyen gazdasági helyzet mellett tényleg nagyobb szerepe van a kapcsolati tőkének.
De az, hogy a "fiatalok fent kezdik" szerintem egy elég ostoba kijelentés.
Ha valaki itthon nem tud elhelyezkedni, akkor nekem logikusnak tűnik, hogy máshol próbálkozik, főleg ha még fiatal, így van erre lehetősége. Nekem is van pár ismerősöm, akik a rezsit alig bírták fizetni, napról napra éltek, miközben minden lehetséges úton próbálkoztak olyan állást találni, ahol normálisan megfizetik őket. Nem jött össze, ezért kimentek Angliába, és ott jól élnek, megfizetik őket, félre is tudnak tenni. Pedig az egyik 2-3 évig volt óraadó egy középiskolában, és így is szűkösen élt.
A szülők amúgy mindig az ő szüleiktől kapott értékeket adják át a gyerekeiknek, úgyhogy szerintem fölösleges ezen dilemmázni. Nincs olyan, hogy "na most én életre nevelem a gyerekeim, nem a helyes értékrendre", mert ahogy a szülő él az számára a helyes értékrend is egyben, ezek nem szétválaszthatóak. Mindenki hozott anyagból dolgozik. :)