Azért a Bioszféra I és II meg hasonló projekteknek épp ez a célja, hogy kialakítsanak egy teljesen önfenntartó kis világot.
Egyébként maga a Föld is egy ilyen kis, bár törékeny egyensúlyú rendszer, azzal a hátránnyal, hogy kevésbé szabályozható, és nem intelligensen volt megtervezve.
Az ember talán létre tud hozni idővel olyan nagyméretű űrállomásokat, amelyek teljesen önfenntartóak, semmi sem megy veszendőbe, minden vissza van forgatva, és extra igényeket egy-egy megállóval lehetne kielégíteni.
Számos ilyen sci-fi is volt már, és ezek pont a gondolatkísérlet céljaira jók ("Jujj, azok a barmok, hát még erre sem gondoltak!").
Engem például egy ideig foglalkoztatott - sőt, még most is foglalkoztat - az autonóm rendszerek elmélete. Ezért koptatom itt a billencsűt néha, arról írva, hogy én az önálló háztartásokban hiszek, amelyek az energiaellátásukat maguk biztosítják, nem szorulnak közüzemi hálózatokra. ("önálló parasztgazdaság elmélete" - már látom, amint mindjárt jönnek a kötekedő barmok, hogy "parasztgazdaság" nem életképes, amikor nálam az önálló "paraszt" lehet egy alföldi tanyán élő programozó is, aki egy new-yorki multinak a beszállítója).
Igazából itt arról van szó, hogy képes vagy-e az összes lényeges paramétert számításba venni és ellenőrzés alatt tartani. Tehát ez egy informatikai kérdés is.
Nos, a tudományt, amúgy épp ez különbözteti meg az áltudománytól, hogy igyekszik a befolyásoló tényezők lehető legnagyobb számát figyelembe venni. Az ufóhívőkkel szemben épp ez a különbség, hisz ők látnak egy lezuhant tárgyat, amelyet a hadsereg elszállít, és rögtön kijelentik, hogy hát az csak földönkívüli lehetett, arra nem gondolnak, hogy pld. egy haditechnikai kísérleti eszközről is lehet szó. Ez a korlátolt, beszűkült gondolkodás.
Az igazi tudományos gondolkodás ezzel szemben - mint már írtam, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni - igyekszik a paraméterek, ha lehet, teljességét beletenni a kezdeti számítások kosarába (modell), és így az eredmények is megbízhatók és a valósággal megegyezőek lesznek.
Az önálló, teljesen önellátó és önfenntartó csillagközi űrhajóval szembeni követelmények:
1. A fizika törvényeinek alapos ismerete, olyan energiaforrás amely segít nagy távolságokat áthidalni. Ilyen elvileg már van, most az lényegtelen, hogy az alfa Centaurira 16.000 év alatt jutnk el. (Persze, kérdé, hogy megéri-e elindulni, mert leeht, hogy 1000 év múlva olyan űrhajót fejlesztenek ki, amely a korábban elindított, elavult technológiájút beelőzi, de ettől függetlenül érdekes lenne a kísérlet. Amúgy meg, Kolumbusz sem patópálosan gondolkodott, hogy ejh, ráérünk arra még, várjuk meg, amíg megjelenik a gőzhajó.)
2.Korszerű anyagok. Még ninsenek. A naotechnológia még gyerekcipőben jár, hogy csak egy példát mondjak.
3. A biológiai adottságaink ismerete és kontrollja. Ez még nem teljes. Ugyanis még nem ismerjük pontosan a súlytalanság és a kozmikus sugárzások hosszútávú hatásait. Emellett, több generációs utazásnál óhatatlanul lesznek rossz genetikai mutációk, ezek javításához pedig fejlett génsebészet kell. Ez még nem áll rendelkezésre.
4. A számítástechnika még mindig nem elég fejlett, nincs mesterséges intelligencia.
5. Az exobolygók még nincsenek rendesen feltérképezve, bár ez elvileg nem akadály, az ismeretlenbe is el lehet indulni, aztán lesz, ami lesz.
6. Erkölcsileg még fejletlenek vagyunk, így lehet, hogy a fenti feltétel mint adott lenne, de a csilalgközi űrhajót tönkretennék a kisszerű, gyarló emberi konfliktusok. Lehetne persze a gépekre bízni alapvető döntéseket, de akkor hun van az emberi szabadság? Na, szóval, ez egy komoly kérdés, és egyben dilemma, talán trilemma is, bár félek, hogy ezen nem fognak sokat cicózni azok, akik majd nekivágnak az űr ismeretlenjének.