Hol volt a magyar őshaza? Kikkel vagyunk rokonságban, nyelvrokonságban?
-
Zóanagyvarázsló #355 A római birodalmas hasonlat nehezen húzható rá a mi történelmi tragédiánkra. Az Olasz Köztársaság ugyanis nem jogutódja a római birodalomnak, annak jogos örökösének Mussolini tekintette magukat, jelenleg erről - legalábbis az általad sugallt formában - szó nincsen. Szintén helytelen összevetni egy 1000 éves államiságot (mely egészen a modern időkig tartott), egy néhány 100 éves, már letűnt birodalom általi hódítással.
Nem csak a nyelv közös, van egy közös történelmi múltunk is, mely történetesen elég hosszú ideje a Kárpát-medencéhez köt minket. A trianoni békediktátum igázsagtalánságát talán senkinek nem kell magyaráznom, akinek mégis, az utána nézhet annak, hogy milyen mértékben érvényesültek a gazdasági, politkiai szempontok a határok meghúzásánál, lásd körvasút elvétele. Etnikailag szintén nem volt igazságos, ugyanis határvonalokon szinte mindenhol színmagyarságot került át másik állam területére (nem csak a Felvidék esetében), a mai napig egybefüggő székelységről nem is beszélve (Erdély+Partium+Bánát keleti részei, melyeket Románia kapott, például alig több, mint 50% román lakosság rendelkezett, a maygarok aránya 35%-ot tett ki). A lényeg az, hogy a kisebbségek aránya az újonnan létrehozott államokban nem volt kisebb, mint a korábbi Magyarországon, így etnikailag sem lehetett igazságos. (Ez a pár mondatos vázlat elsősorban Rundstedtnek szólt, ő adott korábban hangot a trianoni béke által létrehozott új etnikai arányok igazságosságának.)
"Ja és még valami. Azt sem kellene elfelejteni, hogy mit művelt a magyar állam az alájuk tartozó kisebbséggel a 19. században (horvátok, románok, tótok, szerbek). 1867 után a magyarok helyzete normalizálódott a Monarchián belül, de a többi kisebbségé nem igazán."
Miért, mit? A korhoz képest alapvetően liberálisan bántunk a kisebbségekkel (1868-ban született erről törvény is), igaz, a dualizmus végére inkább romlott a helyzetük, s nem javult. Ez éppen a nemzetiségi propagandájukra adott válasz volt. (Valójában Tiszáék szűklátókörűsége és liberalizmusa is hozzájárult a történtekhez, Romániában (Romániából) például kőkemény elszakadási propagandát fejtettek ki a magyarországi kisebbségek irányában, román bankok pedig földet vásároltak.) A tőlünk nyugatabbra fekvő európai államok nemzetállamok voltak, így mintát sem volt lehetőségünk átvenni, teljesen érzéketlenek voltaka nehézségeinkkel szemben. Egy olyan nemzetállam, mint Franciaország ma sem támogatja az autonómiatörekvéseket, hiszen az egységes állam elméletét képviselik, többek között ezért is nehéz komoly támogatáast szereznia határontúliak ügyéhez, számukra a kisebbségi kérdés csak emberi jogi vetületekkel rendelkezik.
Szeritnem igenis lehet foglalkozni Trianon kérdésével, egyrészt immár a történelmünk része, másrészt a mai napig kísérnek minket a hatásai. A helyzetet azonban tudni kell kezelni, a politikai racionalitás talaján kell állnunk. Amikor a világháború alatt visszakaptunk néhány területet, az akkori miniszterelnök, gróf Teleki Pál maga fakadt ki, hogy a régi-új területeken létrejövő pöffeszkedő, bosszúálló magyar bürökrácia miatt talán meg sem érdemljük revíziót - ez persze elsősorban az érintetteknek szóló üzenet volt, egyébként az így létrejövő határok etkinailag igazságosabbak voltak. Tehát nem bosszúból, realitásérzékünket eldobva kell hozzáállni a kérdéshez, mert azzal csak Slota, Meciar és Ceauºescu példáját követjük. Be kell látni, jelenleg nincs lehetőség revízióra, hogy később lesz-e, lenne-e egyáltalán értelme, az a mindenkori - nem a kis kis állam által irányítható - körülményektől függ, nekünk azonban most a jelenlegi körülmények között kell boldogulnunk.
"Ki tudja pontosan, mit jelent a Szent-Korona Tan?"
Én tudom, de inkább csak zanzásítva fejteném ki. A Szentkorona-tan lényege, hogy a Szent Korona nevében uralkodott a király (kormányzó) az országunk felett, később azonban az elmélet változott, követte mindig a mindenkori poltikai berendezkedést, így válhattak a részeivé a rendek, akik a királlyal együtt gyakorolhatták a hatalmat, majd később az ország teljes lakossága (tehát a Szent Korona tagjai egyszersmind a hatalom gyakorlói). Több volt, mint koronázási eszköz, de akként is fontos funkciója volt, Károly Róbertet harmadszor is meg kellett koronázni, hogy legitim uralkodóvá válhasson, Mátyás pedig egy vagyon fejében váltotta ki III. Frigyestől. A monda szerint az Imre király és Endre herceg közötti testvérháború úgy ért véget, hogy az előbbi a koronával a fején beállított a másik táborába egy maga, de bántani nem merték, és végül a testvérek is megbékéltek - a valóságban nyílván állt reálpolitikai ok is a háttérben. A Szent Korona lényegében a történelmi alkotmányunk alapját jelentette, a nevében lehetett uralkodni, de a nevében lehetett szembefordulni az alkotmánysértő uralkodóval szemben. A Szent Korona kifejezte a Magyar Királyság és a társországok ("Szent Korona országai") összetartozását (Szent Korona teste), emellett jogi személyként ő a mindenkori tényleges magyar uralkodó - bár ez következik az eddigiekből. Hangsúlyozom, ez csak egy összecsapott kivonat a témáról.
"Ki tudja, mit jelent az Árpád-sávos zászló?"
Na erre majd később, kifogytam a rendelkezésre álló szabadidőmből.