Hol volt a magyar őshaza? Kikkel vagyunk rokonságban, nyelvrokonságban?
-
Zóanagyvarázsló #224 "-Ha tényleg idekergettek minket, akkor az Orosz krónikák miért csak az átvonuló Magyar törzseket említik? Akik üldöztek minket, azokat miért nem?"
Korábban valóban hajlamosak voltak menekülésként lefesteni a bejövetelünket, ma már sejthető, hogy nem így volt. A besenyőktől való vereség valószínűsíthető, át is vették a helyünket térben, fejvesztett emnekülésről aligha beszélhetünk, hiszen elég komoly mennyiségű lábasjószagot sikerült magunkkal hoznunk, és a korabeli sírok szerint is hasonló arányban éltek feéfiak és nők, mondani sem kell, hogy egy megsemmisítő csata során abban a korban egy nép férfijainak komoly hányada ott maradt volna, hiszen mindekinek katonáskodnia is kellett. Én középiskolában az ezredforduló előtt tanultam a korszakról, és mind onnan, mind olvasmányaimból (de akár egyetemi tanlmányaimból is) így ismerem a történteket. Az ilyen szállásváltás egyáltalán nem meglepő egy félnomád népnél, nem tudhatjuk, hogy a vereség milyen mértékben indikálta ezt.
"-Árpádék bevonulása előttről származó sírokban olyan leleteket találtak, amik egy az egyben megegyeztek a mi díszítőművészetünkkel és a temetkezési szokásainkkal. Ez, hogy lehetséges?"
Ez így ebben a formában nem igaz. Azt hiszem a korszakot kutató régészek közül László Gyula professzor a legismertebb, és iylet ő sem állított. Bár hasonlóságok vannak, de különbözőségek is. Ami inkább érdeklődésre adhat okot, az a 670-es évektől jelentkező ún. griffes-indás motívumok térnyerése, végülis ebből kiindulva derült mára ki a különbözőség a kora és késő avarok között, és ebből született meg a kettős honfoglalás elmélete.
"-Szkíta sírokban talált DNS-ek alapján megállapították, hogy a Szkíták jellemző vércsoportja a „B”. Nyugat Európa népességének 3-4%-a rendelkezik ilyen vércsoporttal. Míg a sajnálatos keveredések / Tatár, Török, stb. / ellenére is a mai magyarság 20%-a rendelkezik ezzel a vércsoporttal! Erre mi a magyarázat?"
Én nem értem, hogy miért jön mindneki a "tatárokkal". Ők kiirtották a népesség harmadát, de nem telepedtek le, nem keveredtünk velük, sokkal jelentősebb ebből a szempontból a nagy népességfogyást ellensúlyozó betelepítések. A törökökkel való keveredés szintén relatív, természetesen volt rá példa szép számmal, de nemzeti szinten ennek sem tulajdonítanék akkora jelentőséget, a török és a magyar társadalom inkább egymás mellett élt a hódoltsági vidékeken. Egyébként ez valóban helyes felvetés (bár a szkíta sírokról vett DNS-mintákról magam konkrétan nem hallotttam), erre már én is céloztam. (A törökökkel, mongolokkal való keveredés egyébként is csak felerősítethette volna az ázsiai vércsoportok jelentőségét.)
"Hiszen ha csak 1000 körül – állítólag egyik utolsóként Európában – kerültünk volna közelebbi kapcsolatba a keresztény¬séggel, nyilván egyházi kifejezéseink nagy részét is nyugatról kellett volna átvennünk."
Történelmi tény, hogy már jóval előbb kapcsolatba kerültünk a kereszténységgel. De ezt ma már épeszű történész nem tagadja. Az előadást tartó illető ma már nem (annyira) jelen lévő marxista-leninista történelemtudomány démonaival harcol. Tény, hogy nagyon keveset tudunk az ősmagyar hitről, és a kereszténység sajátosan beleépült a korábbi vallásba (Boldogasszony -> Szűz Mária), ezért is volt relatíve könnyű az átállás a nyugati kereszténységre. Nem csoda, ha hitéleti szavaink egy tekintélyes része is fennmaradhatott.
"Mivel magyarázható, hogy nálunk erre kizárólag Szent Istvánnak volt joga az ő idejében?"
A főkegyúri jogért számos európai uralkodó folytatott harcot a későbbiekben is, ez valóban hatalmas politikai eredmény volt. Nem igazán van rálátásunk arra, hogy pontosan milyen alku eredményeként történtek így az események, de abban az időben (nem sokkal az egyházszakadás előtt) fontos momentum volt, hogy a még mindig félt magyarok Rómához, s nem Bizánchoz húztak.
"A mi Turul-mondánk és a bibliai szeplőtlen fogantatás közötti párhuzam egyértelművé teszi számomra, hogy a Turul a Szentlélek szerepét tölti be mitológiánkban."
A szeplőtelen (illetve bizonyos ősállat általi) fogantatás valóban visszatérő elem bizonyos mitológiákban. Gondoljunk csak a totemállatokra, mindegyik egyben az adott törzs ősapja is.