Hol volt a magyar őshaza? Kikkel vagyunk rokonságban, nyelvrokonságban?
-
Solt #211 Ez a hozzászólás reakció a Buddha dharma topic-ban kialakult történelmi vitára. Átjöttem ide, mivel nem akartam ott tovább folytatni ezt a vitát. A reakciótokat megértem, én éppen ilyen cinikusan és hitetlenkedve fogadtam ezeket a dolgokat amikor először szembesítettek vele. Én sem hittem el elsőre, egy magyarkodó baromnak tartottam az illetőt aki az előadást tartotta. Aztán olyan tényeket kezdett el felmutatni, ami miatt kezdtem magam kényelmetlenül érezni, mivel nem tudtam vele ellenkezni. Nem vagyunk felsőbbrendűek senkinél, de a történelmünket sajnos hamisítják! Bármennyire is hihetetlen Árpád Atilla leszármazottja. Erre való utalásokkal televannak mind a saját, mind pedig a külföldi krónikák. Ami kérdés itt hirtelen felmerül: Más nemzet használja az Atilla nevet? Atilla testvérét Budának hívták, ez is biztos véletlen. Ezen kívül megegyeznek a temetkezési szokások, a díszítési motívumok, stb. Ha ezek a dolgok csak a saját krónikáinkban lennének benne, akkor azt mondom, hogy csúsztatás, de megtalálhatók ezek az információk az Orosz, a Germán, sőt a Görög krónikákban is. Róluk elég nehezen képzelhető el, hogy magyarkodjanak. Próbáljátok meg egy picit félretenni a kishitűséget, és nem abból kiindulni amiket az egyetemen és egyéb helyeken tanítanak. A Habsburgok óta folyamatosan próbálják velünk elhitetni, hogy senkik vagyunk, ide kergettek minket a Kárpát medencébe, és mind a nyelvünket, mind pedig a kultúránkat összelopkodtuk Európából. Ha azok a dolgok, amiket a mai Magyar történelemoktatás tanít nekünk igazak, akkor az alábbi kérdésekre mi a válasz?
-Ha tényleg idekergettek minket, akkor az Orosz krónikák miért csak az átvonuló Magyar törzseket említik? Akik üldöztek minket, azokat miért nem?
-Árpádék bevonulása előttről származó sírokban olyan leleteket találtak, amik egy az egyben megegyeztek a mi díszítőművészetünkkel és a temetkezési szokásainkkal. Ez, hogy lehetséges?
-Szkíta sírokban talált DNS-ek alapján megállapították, hogy a Szkíták jellemző vércsoportja a „B”. Nyugat Európa népességének 3-4%-a rendelkezik ilyen vércsoporttal. Míg a sajnálatos keveredések / Tatár, Török, stb. / ellenére is a mai magyarság 20%-a rendelkezik ezzel a vércsoporttal! Erre mi a magyarázat?
-Hérodotosz a Szkítákról: „Esküt a következőképpen tesznek egymásnak a szküthák. Az eskütevők megszúrják magukat árral, vagy kis sebet vágnak a testükön tőrrel, és vérüket egy nagy agyagcsészében borral keverik. A csészébe ekkor kardot, nyílvesszőt, harci bárdot és lándzsát mártanak, majd a szerződést kötő felek elmondják az esküformát és megisszák a vért, amelybe néhány tekintélyes férfi is belekóstol.” Kérdésem: Miért hasonlít ez kísértetiesen Árpádék vérszerződéséhez? A Balaton felvidéken a mai napig él az a szokás, hogy eljegyzéskor a fiatal párt körbeállják, ők megfogják egymás kezét, majd borral leöntik a kezüket, így szentesítve az „esküt”!
-Attila király címerében már megtalálható volt a koronás Turul madár! Miért csak a mi szent állatunk a Turul?
-Dr. Nagy Sándor „A magyar nép kialakulásának története” című művében összegyűjtötte hitéletünkkel kapcsolatos szavainkat. Megállapítja, hogy ezekből 38 görög, 24 latin, 193 a magyar (!) és mindössze 4 mondható szlávnak. Ez már önmagában is egy sokatmondó adat. Hiszen ha csak 1000 körül – állítólag egyik utolsóként Európában – kerültünk volna közelebbi kapcsolatba a keresztény¬séggel, nyilván egyházi kifejezéseink nagy részét is nyugatról kellett volna átvennünk.
-Köztudott, hogy a püspököket a Pápa nevezi ki. Mivel magyarázható, hogy nálunk erre kizárólag Szent Istvánnak volt joga az ő idejében? Hogy van ez? Felveszi ez a „barbár” nép a keresztény hitet, és a királya azonnal a legmagasabb egyházi jogosítványokat birtokolhatja, és ezáltal az európai uralkodók között rangban a legelső? Nem sok itt az ellentmondás? Tény, hogy például a Képes Krónika semmiféle szentistváni fordulatról nem beszél, és nem említi, hogy a magyarság ekkor vette volna fel a kereszténységet. Márpedig egy ekkora súllyal bíró esemény nem maradhatott volna ki a nemzet egyetlen jelentősebb történelemkönyvéből sem.
Ez csak pár kérdés, ami hirtelen eszembe jutott, amivel csupán azt szeretném elérni, hogy vegyétek a fáradtságot és olvassatok utána ezeknek a dolgoknak. Nem kell nekem hinnetek, nyugodtan nevezhettek „radikális magyarkodónak”, vagy aminek akartok, de ettől még a tények nem változnak. Nagyon szívesen vitatkozom bárkivel, aki érvekkel, tényekkel tud értelmes vitát folytatni, és nem a másik fél gyalázása az elsődleges célja. Ha különböző jelzőket aggatsz a nyakamba, attól még nem lesz igazad! Végezetül pár idézet kedvenc szerzőimtől:
A Turul mondáról:
-Anonymus Gesta Hungarorum: „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, mint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcitiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerben Őnedbelia vezérnek Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi mint szent – mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.”
-Máté Evangéliumában a következőket olvashatjuk Krisztus fogantatásával kapcsolatban: „A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék neki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”
A mi Turul-mondánk és a bibliai szeplőtlen fogantatás közötti párhuzam egyértelművé teszi számomra, hogy a Turul a Szentlélek szerepét tölti be mitológiánkban. Emese álma pedig maga a szeplőtlen fogantatás. Dúcz László Jézus és Álmos személye között is több hasonlóságot vél felfedezni. Idézem őt: „Mindkettőjük anyját a Szentlélek szállta meg, mielőtt fiúnak adtak életet. A katolikus egyház ugyanis a Szentlélek jelölésére ma is madarat használ. Mindkét gyermeknek szellemi vezető szerepe volt. Jézus élete a 12–31. életévéig ismeretlen, Álmos mint uralkodó visszavonultan élt, tehát az élete is tulajdonképpen ismeretlen. Mindketten áldozatként haltak meg…”
A Karácsonyról:
Atilla, a nagy hun király zászlaján is ott találjuk a Turulmadarat, ami az ő esetében sem csak díszítőelem volt. Hatalmas seregével bevehette volna Rómát és „Isten ostoraként” akár Szent Péter székébe is beülhetett volna, de szakrális királyként hallgatott az isteni hangra, visszavonulót fújt, és gyakorolta a Turul szellemiségéből következő ingyenkegyelmi aktust. Krónikáink arról számolnak be, hogy Atillától származik a később Árpádháznak nevezett Turul-dinasztia, amely így csaknem 900 esztendeig uralkodott a Kárpát-medencében és több Szentet adott az Egyháznak, mint bármely más európai királyi ház.
Több kutató véleménye az, hogy a Turulmadár tulajdonképpen a kerecseny¬sólyom. Ezt támasztja alá az alábbi részlet egy boszorkányper jegyzőkönyvéből:
„Ágota özvegy, Ithe sámánról vallja a következőket: Amikor karácsonykor a fiatalság az első, új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja... csak egy bizonyos Kozma, a következőket mondja: ...In festo falconnarium vulgare karasun dicto... – a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek.”
Valószínűleg a kerecseny szóból származik a Karácsony szavunk, ami abból a szempontból is érdekes, hogy a fent említett szkíta Turul+hegyikecske ábrázolás a fény felemelésének aktusáról szól, azaz szintén a téli napfordulóra, a fény születésének ünnepére, tehát a Karácsonyra utal. A Megváltónak is természe¬tesen ekkor kell megszületnie, hiszen a legsötétebb időszak (és hely) az, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Ebbe a képbe tökéletesen bele is illik népünknek az a hagyománya, hogy a téli napforduló idején kerecsensólymot röptetnek, hiszen ő a mi fényhozó madarunk és általa fordul a napkerék és születik újjá a napfény. Az év legsötétebb napja december 21-e. Azonban a Nap – szemmel is látható mértékben – csak december 25-én indul meg felfelé ívelő pályáján, ezért a sólyomröptetést e nap hajnalán kezdték meg.
Sumér nyelven a TUR fiút, illetve kicsit jelent (L.144), míg az UL fényt (L.441). A Turul tehát a fény fia. A fent leírtakat figyelembe véve, ez immár nem szorul magyarázatra.
Még mindig a Karácsonyról:
A Nyilas időszaka az esztendőkörös változásban az ember életében a rejtőzködő védelemnek, a magzati állapotnak felel meg. Várjuk, hogy megszülessen a Fény. A befelé fordulás, az elmélyülés időszaka ez, hiszen a Fény bennünk születik meg. Ezt ma már külön hangsúlyozni kell, hiszen különösen a városi ember ilyenkor csak a kirakatok fényét látja, ami elvakítja őt és képtelenné teszi arra, hogy rendeződhessen a lelke.
Az igazi örömet a lélek adja és azt áldozat előzi meg, a beteljesedést pedig hosszú várakozás, vagyis Advent. Régen Karácsony előtt hat hétig böjtöltek eleink, ez később négy hétre zsugorodott, és legkésőbb András napján, november 30-án el kellett, hogy törjön a hegedű, vége volt minden vígasságnak. A böjttel csend és tisztaság lesz a lélekben. A Nyilas időszaka az, amikor igazán hatékony lehet a testi örömök háttérbe szorításával a lélek csatornáinak megnyitása, miáltal közelebb kerülhetünk a Teremtőhöz. Ezt a tételünket megerősíti az a már fentebb kifejtett asztronómiai tétel, hogy a Tejút éltető energiája csak a Nyilas csillagképen keresztül tud behatolni az Univerzumba. És mivel – átlépve az asztrálmitológiába – a magyarság e csillagjegyben fogant, a révült állapot számunkra talán még könnyebben elérhető.
Az Advent elengedhetetlen kelléke mai napig a koszorú. Molnár V. József szerint eredetileg nemcsak kört formált, hanem körkeresztet, hiszen a kör és benne a kereszt adja csak ki a teljességet, mert a kör önmagában meddőséget takar. A kereszt hagyományunkban az Ige, amelynek metszéspontján Isten belép a világunkba. A kereszt négy végére kerülnek a gyertyák. Minden vasárnap (az Úr napján) eggyel többet gyújtunk meg belőlük, a Nap járásának irányát követve. Először a keleti oldalon lévőt, aztán a délit, majd a nyugatit gyújtjuk meg. Az é(j)szaki gyertya fellángolásával immáron megszületett a kegyelem még azok számára is, akik mindig a sötét oldalon voltak. Figyelemre méltó, hogy honfoglalás korabeli magyar sírok leggyakoribb lelete az egyenlőszárú mellkereszt! Valamint a Szent Korona felülnézetből pont egy körben lévő kereszt jelét adja…
Na egyelőre tényleg ennyi… :))