LowEnd#124
Nálam ez elég konkrét kérdés. Ajánlom figyelmedbe a 102. hozzászólásomat.
Mert az egy dolog, hogy ha a családom bármely tagját (nem csak a kislányomat) valaki BÁRMILYEN módon bántja, feltámad bennem az ősi védelmező/bosszuálló ösztön, és vért, beleket, meg törött csontokat akarok látni. Ha az elkövető balszerencsés, és még azelőtt összefutok vele, hogy megnyugodnék, akkor mindketten megszívtuk.
De nem az ősközösségben élünk, ahol ez az eljárás helyesnek volna felfogható. Ha a büntetőjogot nézzük, akkor a büntetésnek két fő célja van:
- a speciális prevenció (megakadályozni, hogy az elkövető újabb bűncselekményt kövessen el),
- és a generális prevenció (megakadályozni, hogy bárki más ilyen bűncselekményt akarjon elkövetni)
Voltak olyan elméletek, ami szerint ide tartozott a "társadalmi bosszú" is, de ezek már rég túlhaladottak.
Értem én, hogy a speciális prevenció pl halálos itélet esetén tökéletesen megvalósul, de mégsem számít ma elfogadhatónak ez az út.
Ráadásul, honnan tudhatod, hogy az a gyermek, aki erőszakos pedofil cselekménnyel vádol valakit, feltétlenül igazat mond? Hiszen lehet, hogy épp az apja követte el rajta az erőszakot, az anyja támogatásával, (sajnos gyakoribb, mint az idegen által elkövetett), és pl az orvos amikor a sérüléseket meglátva rendőrt hív, a gyerek inkább kitalál egy történetet a szomszéd cukros bácsiról, semmint bemártsa a szüleit. Ha pedig valakire rávetül a pedofília vádja, akkor mindenki eleve bűnösnek fogja tekinteni, és ha nem ítélik mégsem el, akkor a köztudatban még bennemarad, hogy "a rohadt pedofil kibújt a büntetés alól, biztos volt pénze jó ügyvédekre".
Gondolj bele, a bírók, és bíróságok, egy egy ügyet olyan részletekbe menően ismernek meg, ahogy azt egy kivülálló soha nem fog.
Én a magam részéről, nem vagyok sem bíró, sem Isten. Az ítélkezés, és a büntetés kiszabása kizárólag az ő feladatuk.
Ha mégis önbíráskodnék, az csakis érzelmileg rendkívül feldúlt állapotomban következhetne be, és kétségkívül helytelen és büntetendő cselekedet lenne.