Epikurosz#58
A hang valóban késik, de ettől függetlenül a villámlást is látjuk, még ha előtte nem is hallottuk.
A sorrend nem hibádzik. Meghallották a meteor 10.000 km magasan kibocsátott hangját, amikor az már 5000 m magasan száguldott. Innentől már látták is a tűzgömböt, amely becsapódott, és pár másodperc (2-3) múlva hallották a becsapódás robaját. Utána, kíváncsi parasztok lévén odarohantak, hogy megnézzék mi történt. Amire odaértek, természetesen a dolgok már lecsendesedtek, a hőhatásból már semmit sem érzékeltek, a sáros földbe vájt kráter is lassan kezdett feltelni talajvízzel, falai málladozni kezdtek.
A krátertől nem messze egy döglött bikát találtak (nem vicc, benne van a hírekben!), körüljárták, szimatoltak, hátha van valami hazavihető. nem volt, ellenben a felkavart mocsaras, tőzeges földből felszabadultak az ott már rég rothadó szerves anyagok által termelt gázok (metán <- büdös, mint a fing, kénhidrogén <- záptojás szaga van stb.) és az ún. talajbaktériumok is. Páran emiatt megbetegedtek, és iszkoltak haza a háziorvoshoz, hogy amíg be nem vezetik Magyarország példájára a vizitdíjat, vizsgálja már meg őket.
Közben páran értesítették a városban élő rokonokat, márminthogy a nagymama meg a Sanchez beteg lett, bepisil, hányik, és e rokonok elmondták a történetet a médiának, hivatalosságnak is.
A roham azonban majd csak másnap reggel fog elindulni, a bárpultok meleltt ücsörgő stábokat össze kell verbuválni, az ágyban a szomszédasszonnyal hempergő csendőröket riadóztatani kell, a tudományos intézetek orrukat piszkáló és állandóan internetező munkatársait mobilon kell értesíteni, hogy készüljenek a vidéki útra.
Addig Carancasban lassan leszállt az este. A kráter szuszogása leállt, a falusiak hazakotródtak, már csak néhány málló földrög csobbanását lehetett hallani, amint belepottyantak a gödörbe. Távolban, az Andok ködös bércei felől kondorkeselyű vijjogása hallatszott néha, de az éj beköszöntével csend borult a vidékre. Aludt a táj, és csak a természet szokványos apró zörejei ütötték meg az ide-oda cikázó cickányok dobhártyáját. A nyugodtság ellenére a levegőben feszült várakozás hangulata volt mégis, mintha csak tudta volna a legkisebb szúnyog is, hogy holnap rájuk zúdul a civilizáció mindent felforgató kíváncsisága. Majd holnap. Tamana.