Irán konfliktusa az AEÁ (értsd: usa) -val nem alapvetően amerikai-perzsa konfliktus, hanem a zsidó-muzulmán (ügyeltem arra, hogy ne arabot írjak) konfliktus bújik meg mögötte.
Irak megtámadása Izrael biztonsági érdekeit szolgálta, Irán szorongatása dettó.
A vegytiszta amcsi érdek a Koreai-félszigeten van, és érdekes módon, ott annyira nem sürgős ÉK megtámadása, bár már 1-2 nukit siekrült összeszerelniük, sőt, interkontinetális rakétái az AEÁ nyugati partját el is érik.
Mégis, a nagy AEÁ nem keménykedik annyira a kommunista ék-i rezsimmel, sőt - horribile dictu! - még segélyeket is küldött nekik.
Szögezzük akkor le még1x és ne beszéljünk félre: Irán megtámadása elősorban Izraelnek áll érdekében.
Az alatétel, enélkül nem érthető meg semmi.
No, de mégis hogy sikerült a zsidó lobbinak ekkora befolyásra szert tennie a nagy AEÁ-ban?
Ahhoz, hogy megértsük a lényeget, vissza kell mennünk a kályhához.
A zsidók taktikája mindig is a bojtorjánhal (Google a barátod) taktikája volt.
E taktika lényege dióhéjban: ha nem vagy elég tökös gyerek, csapódj a nagy ragadozókhoz, és a morzsákból is úgy fogsz élni, mint hal a vízben.
A zsidók először Babilonba (Eszter), majd Egyiptomba (József) szivárogtak be, hogy átkozódva távozzanak, persze magukkal víve a vendéglátóktól elkaristolt anyagi és szellemi javakat.
Az érdekes momentum azonban a "világhódító" Nagy Sándor felemelkedésének ideje.
Akkortájt Egyiptom épp perzsa megszállás alatt állt, és a perzsák egyiptomi uralmuk fenntartása érdekében nagyban támaszkodtak a zsidókra is. Volt zsidó telep, határőr helyőrség stb.
Amikor Nagy Sándor - aki eredetileg a görögök ősellensége a perzsák/pártusok ellen vonult - az i.e. IV. században megjelent a Nílus partján, a szabadságot hozta az egyiptomiaknak, és ők emiatt istenként tisztelték. Hasonló a mese a mai Afganisztán, Pakisztán, Nyugat-India vidékén élő népekkel is. Mivel ők is állandóan harcban álltak a perzsákkal, ők is felszabadítóként, istenként fogadták Nagy Sándort. Sanyika tehát - amellett persze, hogy jó stratéga volt - egy jó konjukntúrát fogott ki, ez a magyarázata sikereinek. Az már valahogy a sors iróniája is, de szerintem természtes folyamat is, hogy Sándor és katonái végül megelégedtek a perzsa arisztokráci vele harcba szállt elemeinek a kiirtásával, és a persza király belső ellenzékével, makd lényegében az egész társadalommal kibékült, katonái persza leányokat vettek feleségül ("ninivei mennyegző"), és a perzsa támogatásnak köszönhetően tudta folytatni hódító útját India felé.
Sándort amúgy lenyűgözték a perzsák megvalósításai, az impozáns paloták és templomok, a városok, a keleti pompa és az uralkodók istenítése. Ez nekem csak annyit is mond, hogy az európai-iráni megbékélés ma sem lenne lehetetlen.
De térjünk vissza Egyiptomra.
A perzsák egyiptomi hatalmának eltűnése hátrányos volt a zsidók számára, ugyanis Egyiptom fáraója görög lett, és ő természetesen megszűntette a zsidó kereskedők kiváltságait, és Alexandriában a görög vált az érintkezés nyelvévé. Majd' háromszáz évvel később, a Ptolemájoszok dinasztiájához tartozó - tehát görög ősöktől származó - Kleopátra megtanult egyiptomiul, és ezzel nagyon belopta magát alattvalói szívébe.
Na, szóval ilyen érdekes a történelem. A 2500 évvel ezelőtti szövetségesek (zsidók, perzsák) ma kibékíthetetlen ellenségek.