dez#100
Ez olyan dolog, hogy egy bizonyos delta-sigma modulációs kódolásban van rögzítve a hang, 64x-es oversampliggel (de 1 bittel). Namost, egy PCM ki- vagy bemenetű, jobb/legjobb delta-sigma A/D v. D/A 256-1024x-es oversamplinggel dolgozik... És még ezek sem szólnak olyan jól, mint egy igazán jó, alsó biteken egyenként kalibrált, stb. full multibites D/A.
De vannak még egyéb dolgok is. Pl. mivel a DSD-t túl nehézkes direktben feldolgozni, sok stúdióban PCM-mel (persze 192/24-gyel, ill. a legjobbakban magasabb mintavétellel) dolgoznak, és ezt kódolják át DSD-re SACD kiadás esetén. Vagy ha pl. hangszínszabályzós, vagy más effélét művelő digitális erősítőre van kötve egy SACD player (DSD-s átvitellel), itt is visszakonvertálásra kerül az adat PCM-re. Sőt, olyan player is van, ami eleve visszaalakítja a DSD adatot PCM-mé, így küldi ki SPDIF-re, ill. egy szokásos PCM D/A-n (ami mellesleg belülről ma már "mindenhol" delta-sigma, azaz többszörös oda-vissza konvertálás történik) "analogizálja". De ha nem ilyen, akkor sem az a sima analóg low-pass filter van ott, amit az alapötlet tartalmazott, hanem egy nem egyszerű chip, ami ugyancsak érdekes dolgokat művel.
Szóval van jó oldala is az SACD-nek, meg rossz is. Összességében a DVD-A jobb nála, és talán-talán egy fent említett jófajta D/A-t tartalmazó CD-s rendszer is tud jobban szólni nála, ha nem is annyira részletezően.