halgatyó#21
Nos, nem egyszerű. De legalább meg kellene próbálni. Először legalább a kinyilvánított szándékok és hivatalos preferenciák szintjén.
De jelenleg ennek pont az ellenkezőjét látom. Ez tölt el mérhetetlen félelemmel és keserűséggel.
A családok túlnyomó többségében a két kereső nem egyformán ambiciózus. A munkahely- és lakásváltást az ambiciózusabbik (és jobban kereső) házastárs kezdeményezné, a másik pedig utána tudna menni.
Ha lenne elegendő munkahely.
Ha a lakáscsere egyszerűbb lenne, nem lenne ekkora különbség terület és terület között.
A lakások (m2-enkénti, stb.) árát döntő mértékben befolyásoló tényezőket számba kellene venni (HIVATALOSAN, és ŐSZINTÉN) és a különbségeket csökkeneteni. A lakások (házak) árában a legdöntőbb tényező pont a munkahelyek közelsége és a közlekedés milyensége.
Akiknek a kezében vannak a munkahely-csapok (talán érthető hogy mire gondolok), azoknak kell tenniük, hogy ne legyenek túlfejlesztett és totál elmaradott területek.
Az Eu. ebben segíthetné a tagországok döntéshozóit és munkahely létrehozóit. Ehhez azonban a problémát először fel kell mérni. A preferenciákat nyíltan meg kell hirdetni. A mainsteram újságoknak nem a fasiszta veszéllyel kellene foglalkozniuk, meg a devianciák felértékelésével a dolgozó középosztály feje fölé, hanem az égető társadalmi problémák megoldásával! Mert van ezekből a problémákból bőven, és egyre tőbb lesz és egyre súlyosabbak.
Mindig az okokat kell kezelni. A fájós fogat be kell tömni, a fájdalomcsillapítók csak ideig-óráig segítenek, a fenyegetés hogy a fájós fogú ne ordítson, az meg még addig sem segít. Ezt fel kellene mérni végre.