kukacos#3
Én Angliában költöztem pár hónapja, és volt egy kicsit szürrealisztikus élményem ezzel kapcsolatban. Egy norvég kamionsofőr jött, akinek egy norvég női hang osztotta a parancsokat mély torokhangon a büszkén kitett GPS-ből. Kezdődött azzal, hogy a digitális térképben nem volt meg a kereszteződés a ház előtt (amin egyébként szemmel tökéletesen átlátható volt), az útvonaltervezőn pedig világosan látszott, hogy az orrunk előtt levő gyorsforgalmi útra akar kivinni a masina, csak az útvonalkereső nem tud átnavigálni az orrunk előtt levő kereszteződésen. Mikor tettünk egy kört a háztömb körül, és a sofőr szemmel láthatólag akart menni mégegy kört a GPS tanácsainak megfelelően, kezdtem azt érezni, hogy a szakember nem áll a helyzet magaslatán, és erősködésemre végül hajlandó volt a teljesen nyilvánvaló utat választani.
Ezután már csak annyi történt, hogy a GPS egy ötsávos autópályán azt tanácsolta, hogy maradjon a legbelső sávban. Kb. 20 kilométeren át. A sofőr tartotta is. Ennyit még nem dudáltak járműre, amiben ültem, de nem mertem szólni, hátha megsértődik a nő a GPS-ben és valami rettenetes ónorvég átkot mond...
Szóval nem elég a GPS, azt is tudni kell használni. Pl. valami térképolvasási képesség ott sem árt, hogy felülbíráljuk a hülyeségeit, tehát ha azt mondja, hogy a következő leágazás húsz kilométerre lesz az autópályán, akkor akármit mond, nem maradok a belső sávban kamionnal.
Én személy szerint is haragszom rá, mert egy újabb férfiképesség vált haszontalanná, GPS-sel a legszöszibb szöszi is odatalál helyekre. Pedig imádok tájékozódni és jól is csinálom. Sportból nem is használom a PDA-mon, csak a térkép funkciót, bár elismerem, bringázás közben néha nagyon jól jönne, amikor jelöletlen földutakon kell közlekedni. Hiába nézem meg ugyanis otthon Google Earth-on az útvonalat, nem tudom megjegyezni a légifotókat a teljes hosszra és nehéz leinterpretálni, mikor melyik földhányásnál kell befordulni.