#350
Olyan sok okosságot lehet itt olvasni a meleg kérdésről, hogy gondoltam én is hozzászólok. Nem ismerek egy meleget sem személyesen, legalábbis nem tudom egyik ismerősömről se, hogy leszbi vagy buzi lenne... ezért nekem nem is voltak soha előitéletem velük szemben egészen addig amíg nem láttam egy műsort az egyik német csatornán...
Az itthon megbukott "anyacsavar" valóságshow német megfelelőjéről volt szó, ahol két család anyukája azthiszem 1 hónapra cserélnek egymással és a másik családban látnak el anyai teendőket. A műsor készítői jófejségükről tettek tanubizonyosságot amikor két hasonló jelentkezőt eresztettek össze. Az egyik "család" egy leszbikus házaspár volt 5 kisfiúval, a másik egy 3 fős transzvesztitákból álló concobinátus :) transzi "anyuka" mikor beállított az egyébként teljesen átlagos, hétköznapi leszbi családhoz a kölökök sikítva menekültek... de a meglepetés csak ez után jött! Kiderült az 5 fiúcskábol 3 LÁNY! A transzi volt leginkább ledöbbenve, hogy a tízenéves tinédzser kölkök hogy a faszba lehetnek ennyire defektesek és igénytelen önmagukhoz.
A másik oldala a történetnek nem volt ilyen tanulságos, inkább csak vicces. Viszont ezek után nekem senki nem fogja tudni bemagyarázni, hogy egy leszbikus, vagy homokos "családban" egészséges nemi identitástudatot, szülőképet kap egy gyerek. Mert 100% hogy defektes lesz.
Volt itt szó mindenféle biológiáról, ösztönökről, erkölcsről stb... Véleményem szerint éppen azért vagyunk emberek mert uralkodni tudunk saját ösztönöinken. Éppen azért vannak társadalmanként változó erkölcsi normák, hogy ezt a képességet már kicsi gyerek korunktól megtanulhassuk. Ezeket a nomrákat pedig minden esetben az emberek többségének akarata alakítja ki. Egy olyan társadalomban ahol, elfogadott a homoszexualitás nem jelent problémát ha valaki buzi, mert kb annyira fogja érdekelni a másik embert mint, hogy kék a szeme... de egy olyan társadalomban amilyen történetesen a miénk is (hetero) a homokos beállítottság igen is a perifériára szorul, és viszojgást vált ki olyanokból akiket kicsi koruktól az adott társadalmi normák betartására neveltek.
Egyet értek azzal, hogy ha egy adott viselkedés nem veszélyes a társadalomra, akkor azt békén kell hagyni... értsd ha én otthon a négy fal között buzulok, és kiélem az ösztöneimet más olyan emberekkel akiket ez boldoggá tesz akkor az nem veszélyes az adott társadalom erkölcsi berendezkedésére. Az viszont ha kivonulok hirdetni, hogy ez a normális, akkor az már az adott társadalmi rend erkölcsei elleni nyilt támadás.
A lényeg szerintem, hogy mindnekinek meg van a joga kiélni a saját devianciáit, egészen addig amíg azt nem akarja embertársaira is ráeröltetni, vagy embertársait ezzel nem zavarja.
#350