• Fantusz
    #4199
    Ezért nem szeretem a rendharcost

    Végigjátszottam egyszer harcosként a don oldalán, mágia nélkül közelharcra gyúrva jól el lehet boldogulni, dungeonokban néha a számszeríjat kellett elővenni, leszedni a túloldalon ólálkodó ellent, s persze Fred barátunkat alkalmankét csatába invitálni.
    Harcosnak kovácsolás, bányászat, alkímia képessége is maxolva volt, jutott rá pont elég.
    4-5 törött kardot lehet XP-ért összekovácsolni, de a lényeg, hogy a játék második harmadáig a saját kézzel kovácsolt fegyverek messze jobbak, mint a lootolt kardok (a titán fegyverre cseréltem aaz obszidián kardot).

    Mágusnál már megoszlottak a képességpontok.
    A játék elején gyúrtam erőre is, de nem maxoltam ki (rendharcosnál ugye illik maxolni), a don táborában lébelcolás után a kikötővárosban már a rendnek csináltam a küldetéseket, mágusnak készültem, de az még messze volt, s a monostorban sem mágia tanítással kezdik az oktatást.
    Bányászatról, kovácsolásról eleve lemondtam, a kikötővárosban lopott pengés botot használtam fegyvernek, amíg a kristálymágiám nem volt elég erős, s ez bizony elég sok idő, ghoulok ellen 5-6, ogre, hamubestia ellen 9-10 szintű kristálymágia kell, hogy ne csapjanak agyon.
    Alkímia mágusnak is kell, rengeteg manaitalt legyártottam, amikor már erős volt a kristálymágia, nem volt szükség a fegyverre - ekkor már elherdált pont volt, ami az erőre ment.

    Rendharcossal alapvetően az a bajom, hogy harcos lévén neki a bányászat, kovácsolás, alkímia is kellene, s mellé ki kellene maxolni a kristálymágiát... de minek?
    Ha erős harcos, nem lesz szüksége a kristálymágiára, ha mágiára van fejlesztve, akkor a fegyvere válik fölöslegessé.