bvalek2#34
Jó példa a tudomány működésére a Merkúr napközelpontjának vándorlása. A XIX. század közepén olyan pontosak lettek a megfigyelések, hogy kiderült, a Merkúr nem pont úgy mozog ahogy a fizikusok elképzelték. Erre jöttek az ötletek...
A csillagászoktól:
- Hátha egy belső bolygó zavaró hatása okozza a mozgásban az eltérést? Nem találták meg. A SOHO már néhány km-es részleteket is lát a Nap felszínén, szóval nagyobbacska kavicsokon kívül más nincs ott, ma már biztos.
- Hátha a Naprendszerbeli por okozza? Ezt is lehet megfigyeléssel ellenőrizni, nem jött be, nincs annyi por, ott, ahol ehhez lennie kéne.
A fizikusok:
- Kitaláltak mindefélét, az éterszéltől kezdve, megvariálták a newtoni gravitációelméletet, stb. Persze sikerült ráerőltetni a Merkúr mozgására a képletüket, de amikor a többi bolygó mozgását is ki akarták számolni, akkor ökörségek jöttek ki. Ekkor két dolgot lehet tenni: ragaszkodni a hülyeséghez, és feltételezni, hogy éterviharok vannak a Naprendszerben, vagy dolgozni tovább a megoldáson.
- Jött Einstein, feltételezte hogy görbül a téridő, és jé, kijött az eredmény. Ellenőrizték más bolygókra is, azoknak a mozgása is szépen kijött. Egy darabig még voltak akik nem hitték el, ezért sok más megfigyelést is végeztek, csillagászok távcsővel, laborasszisztensek lézerekkel, hogy a nagyszakállú professzor uraknak is be kellett látni, hogy Einsteinnek igaza van.
Szerintem valami hasonló történik megint. Van egy jelenség, amit Newton képletével nem lehet megmagyarázni, Einsteinével igen. Most minek erőlködünk sötét anyagos hülyeségekkel? Csak mert jól hangzik, és lehet érte támogatást kapni? Ezzel jár a publikálási kényszer a tudományban...