Egy egyedi kalandjáték
-
#111
Nyilatkozok hát, hogy szerintem milyen a játék :)
Mikor először kapcsoltam be, s egy két perc alatt vázolta a főszereplő a helyzetet, leesett az állam. Hihetelen jó 5let, hogy összeszövi a valóságot és a játékbeli világot. Valóság, hiszen a játékban is egy monitort bámulok, s egy kis képzelőerővel el is hihetném, hogy minden egyes cselekedetem egy távoli hely apró műtyűrjére irányul ... kétségtelenül könnyebb beleképzelnem magam ebbe a helyzetbe, mint abba amikor egy zöld ork lénnyel kell halomra kaszabolnom az elfeket.
Megállapodtam magammal: ez a játék egy szimulátor :).
Sajnos ezektől függetlenül a "valóságérzetem" hamar eltűnt. Egy fél óra játék után rádöbbenünk, hogy a segítségre szorult nő sík hülye. Ha egyedül hagyjuk (mondjuk addig míg olvasgatjuk a leveleket, fájlokat) az ég világon semmit sem csinál, csak áll egyhelyben (oké ez nem igaz, néha megtöri a jeget, és köhécsel). Ha végre megmozdul, akkor meg az az illúzióromboló. Teljesen robotszerű a járása, egyszerűen képtelen járás közben fordulni (ahhoz, hogy 90 fokot elforduljon, előbb meg kell állnia, majd csak úgy tuja folytatni útját). Ezek azok a dolgok, amik igazán megnehezítik az ember dolgát, mikor bele akarja élni magát a játékba.
A feladványok furcsák. Úgy érzem meg lehet szokni, de merőben más gondolkodást igényelnek mint más kalandjátékokban megismert rejtélyek. Szerintem 40% túl könnyű, 40% túl nehéz és van 20% ami igazán el lett találva. Gyakran úgy érezhetjük magunkat, mintha a főszereplő lányka tudna mindenről ami körülötte zajlik, csak szivat minket a sok hülye rejtéllyel. Különös módon szinte mindenkiről sejti, hogy melyik titkos aktájában találhatóak a kódjai :). Igaz ami igaz, gyakran el is kell a segítség, mert egyedül nem találnánk rá. Ott vannak aztán a mászkálós fejtörők. A lányka gyakran segít nekünk, hogy merrefelé találhatjuk a dolgokat, de (lehet én vagyok csak ilyen hülye) mivel a térképen nincs feltüntetve, hogy mi hol van, valymi kevés segítséget jelent, s néha be kell járni az egész játékterületet hozzá, hogy eltaláljunk a megfelelő helyre.
Az irányítás felettébb érdekes, és 1-2 órán keresztül szórakoztató is, de az előbb említett küldetések teljesítése közben, mikor a hajó elejéből a hátuljára kell másznunk s lámpáról lámpára irányítani nőt, csoda ha nem megy el a kedvünk az egész játéktól. Persze, értem én, hogy a történetbe nem illene bele egy röntgen szemű nő aki bármilyen messziről meglátja a felvillanó lámpákat független attól, hogy szikla, betonfal fal vagy egy tank parkol előtte. Kár, hogy nincs nála véletlen egy GPS, és nem elég koordinátákat mondani neki :).
A játék végétől úgy érzem még elég messze vagyok, de már nyüstölöm pár órája. Mindent egybevetve nagyon örülök, hogy kipróbáltam a gammát ... minden kalandjátékőrültnek kötelező darab :).
UI: Fenntartom magamnak a jogot arra, hogy hülye legyek, s így lehetséges, hogy minden ami ebben a hozzászólásban áll színtiszta hülyeség :)