BlackRose#54
Az inteligencia ma is olyan mint pl. 1000 évvel ezelőtt volt, nem nagyobb, csak ma az eszközeint fejletebbek. A mai átlagember sokkal több információval rendelkezik mint pl. 100 éve, de az nem biztos, hogy ezeket az információkat használni is tudja (a legtöbben nem), ugyanakkor ezeknek az információknak nagy része kitalált, félig igaz vagy egyáltalán nem igaz. 400 évvel ezelőtti könyvekben is találsz olyan dolgokat amelyeket a mai átlagember el sem tud képzelni (pl. Grotius). Tehát az a baj, hogy nem használjuk a könyvekben meglévő tudás nagy részét, sok mindent meg sem tanulunk, még több dolgot rosszul értelmezünk (pl. vannak szavak amelyek akkor nem azt jelentették mint ma és mi a mai jelentés alapján értelmezzük a szöveget és sokszor ez éppen az ellenkezője az igaznak).
Ami a "mi" vs. "én" dolgot illeti, lehetetlen a két dolog között egyenlőséget tenni, először is egyikhez sem tudunk számot fűzni ezért az egyenlőséget sem tehetjük közéjük, sorba rakhatjuk pl. "én" előrébb mint "mi" vagy fordítva, de két dolog között lehetetlen mindkettőt választani egyidőben mert nem tudunk egy időben több dolgot csinálni. Van eset amikor az "én" fontosabb mint a "mi" és fordítva, de nem lehet generalizálni. Ugyanakkor az "én" az pontosan definiált, a "mi" az viszont nem. Mi a "mi"? A családom, az utcám, a városom, az országom, az EU vagy esetleg az egész európa, a világ? Ha a család akkor a "mi" sok esetben az "én" előtt van de ha a világ akkor már az egész nonsense, mert az ember nem tehet valamit maga és a családja elé ha nem képes ezzel a valamivel egyenrangú cserére.
Tehát lehetetlenség amit irsz. Az ember egymagában nem képes megmaradni a természetben ezért jött létre a közösség, de a közösség nem azért létezik, hogy a közösség maradjon meg, hanem azért hogy az egyén megtudjon maradni. Egy szabad világban ez nem kérdéses, az egyén a közösség érdekeit is szem előtt tartja, a mai "csak az lehet nyerő aki elsőnek ér oda" féle taposd ki mindenki belét a pénzért fajta világban sajnos két extrém filozófia fejlődött ki az egyik, hogy a "mi" csak "én" miattam létezik (ami még véletlenül sem igaz) a másik pedig, hogy "én" nem vagyok fontos csak a "mi" az amire összpontosítani kell, mert a "mi" az ami lehetővé teszi az "én"-t (ez is abszurd és teljesen téves). Az igazság ott van, hogy az "én" a fontos mert az nélkül nincs "mi", de a "mi" az nem más mint egy sor különboző "én" akiknek mind megvannak a saját tulajdonságai, és én nem a "mi"-ért kell dolgoznom vagy az ellen, hanem az "én"-ért de úgy, hogy ne okkozzak kárt, ne akadályozzam meg a többi "én"-t, és ha igy teszem akkor az "én" is rendben lesz és a "mi" is rendben lesz, és nem is merül fel az elsőbség nonsense kérdése.
Ami az erkölcsöt illeti, a probléma tényleg erkölcsi, de most az a kérdés, hogy mi is valojában az erkölcs és az erkölcsi? A választ erre persze már régen megadták csak el kell olvasni.