• dez
    #374
    "Nos, akkor ezek szerint egy muslinca is tudatos élőlénynek tekinthető, azzal a párezer idegsejtjével."
    Nem zárom ki.

    "Vagy ismét az jön elő, hogy nincs éles határa a tudatosságnak, hasonlóan az élethez."
    Attól függ, hogy ezen mit értesz. Tudatos átélés valószínűleg vagy van, vagy nincs. Azt nem tudjuk, mik a feltételei. Viszont az átélés tartalma már széles skálán mozoghat, és persze alapvetően befolyásolja az adott agy bonyolultsága.

    "Ha képesek lennénk az agyban áramló adatot nyomon követni -idegsejtről idegsejtre- akkor azt legyegyszerűbben egy hullámként írhatnánk le, hogy a valóságot legjobban megközelítse."
    Hogy lehetne hullámhoz hasonlítani, amikor egy idegsejt 100 másikkal áll közvetlen kapcsolatban? Inkább egy szuper-tüzijáték féleség. :) Szal "egy adatot" nem igazán lehet követni, inkább csak a főbb adat-csatornákat lehet feltérképezni.

    Ide tartozik, hogy az idegsejtek egy tüzelésnek nevezett akcióval adják, vagy nem adják tovább a "véleményüket". (Azt nem tudom, hogy "morzézni" tudnak-e.) Ezt nem akkor csinálják, amikor a kedvük tartja, hanem létezik egy szinkronizáció (afféle órajel, de nem olyan kötött, mint a prociknál, hanem össze-vissza változik, frekvenciában is és egységességben is). Nos, még így is igen kaotikus az egész. Annyi "izgő-mozgó" kis tüzelés-hullámocska van, hogy az eredmény olyan, mint a szellő fútta tenger felszín, jó magasról nézve. (Igazi meditáció közben ezek lassú, nagy hullámokká rendeződnek, azaz a tüzelések sokkal jobban összeszinkronizálódnak. Viszont ez éppenhogy leállítja az összetett adatfeldolgozást.)

    "Tételezzük fel, hogy a fül alakja befolyásolja a beérkező hangokat. Ekkor mi van? Segíthet a hanghullámok befogásában és kész. Az értelmezésüket nem a fül végzi el, hanem az agy."
    Természetesen. Arra akartam utalni, hogy nem csak ilyen "primitív" módon megy a helymeghatározás, hanem a jelakalok változásainak kiértékelésével is.

    "Mindenről lehet különféle dolgokra következtetni. Amíg nincs bizonyítva vagy cáfolva az adott következtetés, addig az csak következtetés marad, semmi más."
    Még mindig több, mint a semmi.