\"Csak amikor az utolsó fát kivágták,
Csak amikor az utolsó folyót megmérgezték,
Csak amikor az utolsó halat megfogták,
Csak akkor fogod látni azt, hogy a pénzt nem lehet megenni.\"
Cree indián jóslat
Csak amikor az utolsó folyót megmérgezték,
Csak amikor az utolsó halat megfogták,
Csak akkor fogod látni azt, hogy a pénzt nem lehet megenni.\"
Cree indián jóslat
-
Hajnalcat #558 Reakció, mikor meglátta, hogy mit vettem neki:
"Gratulálok, nagyon okos dolgot vettél"(irónikus hangvétellel) és odébbdobta. Kérdeztem tőle, hogy bele se olvasol? Mondta, hogy nem. Aztán mondtam neki, hogy kérlek, legalább a kis kártyát olvasd el, amit írtam mellé. Mondta, hogy még azt se fogja elolvasni. Bementem szó nélkül a szobámba, mondom, ilyen nincs, tiszta csőd...:( le voltam hangolva. Aztán lementem fényképezni egy virágot a kertünkbe. Most nyílik. Előtte odasúgtam anyámnak, hogy próbálja rábeszélni, hogy legalább a kártyát olvassa el. Aztán mikor feljöttem a fényképezésből, akkor anyám épp fújta az orrát és a könnyeit törölgette, nagyon sírt. Apám nem tudom mit csinált, mert oda nem mentem. De aztán pár perc múlva összefutottunk és akkor mondta apám nekem, hogy: Elovastam, köszönöm, nagyon szépet írtál. (elcsukló hangon, de ő sose sír természetesen, mindig titkolja az érzelmeit). Mondtam neki: Én köszönöm, hogy elolvastad. És ennyi volt. Permetszert levitte a pincébe(nem dobta ki), könyvet pedig betette a nappaliba.
És kisebb kihagyásokkal, de azt a szöveget írtam le, amit Te írtál. Szóval ha Te nem vagy, akkor most lehet, hogy a kukában heverne minden.
Köszönöm!
Nagyon jó szöveget írtál! És megpuhúlt talán kicsit a szíve most. :) Siker, remélem, hogy bele is olvas a könyvbe és talán haszálja majd azt a szert. Ez már csak rajta múlik...én mindent megtettem.