\"Csak amikor az utolsó fát kivágták,
Csak amikor az utolsó folyót megmérgezték,
Csak amikor az utolsó halat megfogták,
Csak akkor fogod látni azt, hogy a pénzt nem lehet megenni.\"
Cree indián jóslat
Csak amikor az utolsó folyót megmérgezték,
Csak amikor az utolsó halat megfogták,
Csak akkor fogod látni azt, hogy a pénzt nem lehet megenni.\"
Cree indián jóslat
-
#239
Szűznemzésnek hívják:
A szűznemzés az a folyamat, amikor az egyedfejlődés csak a petesejtből indul meg, a hímivarsejtek részvétele nélkül.
Szűznemzés - különösen alacsonyabbrendű állatokon - meglehetősen könnyen kiváltható. Ha például tengeri sün petéket megnövelt töménységű tengervízbe helyeznek néhány percre, utána a normál koncentrációjú vízben életképes lárvák fejlődnek ki belőlük, hímivarsejtek "közreműködése" nélkül is.
Sok gerinctelen állatnál (pl. kerekesférgek, botsáskák, levéltetvek, darazsak, méhek), de ritkábban néhány gerincesnél is (pl. ezüstkárász, fogaspontyok, egyes hüllők) a szűznemzés természetes folyamatként is jelen van. Meg kell említenünk, hogy szűznemzéssel fejlődő petékből mindig hím állatok fejlődnek, de az nem általános, hogy az ilyen állatok haploidok lesznek. Az embrió szűznemzés esetén is általában diploiddá válik a fejlődés korai szakaszában (kivételt jelentenek ez alól például a hím méhek, ők haploidok).
Mindezek azt bizonyítják, hogy a petesejt - különösen alacsonyabbrendűekben - lényegében minden információt tartalmaz, ami a fejlődéshez szükséges, a hímivarsejt csak egy indítólökést ad a folyamathoz. Annak, hogy mindezek ellenére a szűznemzés mégiscsak szórványjelenség, evolúciógenetikai okai vannak: az az állatcsoport, amelyik a szűznemzés egyszerűségéért cserébe "lemondana" a két szülő genetikai anyagának keveredése miatt előálló változatos utódokról, hosszú távon nem lenne túl sikeres a természetes szelekció viharaiban.
Hétfőn hallottam erről. :D