#10
Ezekszerint kinek a pap, kinek a papné. Pl én egyáltalán nem komálom, ha pár kiló egységgel kell manővereznem a pályákon. A stratégiákat is nagyrészt ezért kerülöm el (na meg a II.vh-s címek z_z) (Nekem egyszerûen átláthatatlan, és igen élvezhetetlen, ha pár (10)ezer egység csapkodja egymást), nem tudom igazán beleélni magam. RedAlert-ba is azokat a missziókat kedveltem a legjobban amelyekben alacsonyszámú fix egységgel indultam, és egymásra támaszkodva, óvatos taktikával kellett őket az ellenséges vonalon átvezetni (vagy bevenni). Az újabb RPG-k ben sem tetszett az a koncepció, hogy 6-7 társat is engednek magunkal cipelni teljes kontrollal. A Dungeon Siege2 ben se sokat lehetett látni az effektusokon kívül amikor 3-4 varázsló elkezdett egyszerre élvezkedni. Az ideális az lenne, ha 1 max 2 társ lehetne körülöttünk (ha szükséges), és minimális behatással lehetnénk rájuk, azaz kb csak parancsokat osztogathatnánk, az öltözködésre, vagyonra, skilleke, egészségükre stb saját maguk ügyelnének. A PC (mint personal caracter) ezek miatt szerintem egyre inkább kezdi elveszteni a maga "varázsát" és közönbös, szinte egyenrangú lesz a többiekkel, és itt ugye ugrik a "beleélés" fogalma is. Mindezeknél a heroes4 ott vág párhuzamot, hogy ott is megtaláltam azt az örömöt, ahol egy kisebb egységszámú, de jól felépített "hadsereggel" is nagyon szépen lehetett nyomulni (esetleges, de minimális vesztességekkel számolva), egy nagyszerûen kidolgozott vezér mellett.
#10