eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
IXEMGabeo #204 érdekes, én úgy gyerekkoromban abszolút elsiklottam minden körülöttem lévő családi veszekedés felett, afelett is a féltesóm mennyire rossz volt és bűnőző életmódot élt nem törődtem vele, akkoriban mindenki szeretett foglalkoztak velem és boldog voltam úgymond, nem érdekelt az sem, hogy a szüleim ölték egymást kb, több családtag élt, akik mára meghaltak és meghatározott szeretet volt feléjük, és ahogy meghalt mindegyikőjük azon nyomban egyre üresebb lettem. Szüleim közt nem akartam sose választani köztük (ebből később volt is lelki terror felém és befolyásolás, ide-oda ráncigáltak kinél éljek, na ezt a részt pl nehezebben tűrtem) Fater meghalt kisebb trauma volt, talán 2 napig, sírás nuku a temetésen is fapofa semmi. Nagymamám egy szintén közelálló személy volt, ő 2 éve halt meg durván az ő elveszte jobban megviselt, feküdtem csak 2 napig és agyaltam, pedig lehetett rá készülni, de ilyen helyzetekre nehéz felkészülni... a kamaszkor abból állt nálam, hogy tanultam és gépeztem, lényegében otthon ültem az unalmas csepeli panel telepen és a muter még sehova se engedett el, 1-etlen gyerekkori haverom volt akkoriban, akiben ráadásul 10 év barátság után csalódtam (ő Kispesten lakott és 2 hetente találkoztam vele), aztán a középsuliig haverom se volt semmi se, általános suliban mindig azzal szekáltak h jó gyerek vagyok, ezzel támadtak nem beszéltem csúnyán, nem ittam, nem cigiztem és nem csapódtam senkihez. Ennek ellenére jól álltam a sarat pedig még megvédeni sem tudtam magam, annyira kuka voltam, viszont az idegrendszerem kompenzált (bár mai napig van bennem harag az Á. I osztálytársaim felé), ezeken túlléptem. Alapvetően ugyanolyan tán még rosszabb volt a helyzet kapcsolatok és ismerkedés terén, mint nálad bár ezt nem tudhatom veled mi volt akkoriban. Szóval úgy 18 éves koromig úgymond vasfegyelem volt otthon az is gáz volt, ha egyedül elmentem bárhová így maradt a sok bezártság. Akkoriban kezdtem el agyalni és filozofálni minden hülyeségen, elkezdtem jó ideje nosztalgiázni, hogy mi lett a családból, a szeretteim mennyire hiányoznak és h mennyire leszarnak, aránylag micsoda jó gyerekkor volt, és most milyen szar a helyzet és az érdeklődésem mennyire csökkent az emberek felé és, hogy mennyire máshogy viszonyulnak hozzám, mint akkoriban. Én ugyebár mindenkihez mindig kedves és közvetlen voltam, sosem adtam arra okot, hogy megutáljanak emberek, nem álltam be sosem birkák közé régebben az a csendes típus voltam, aki semmibe nem szólt bele. 18 év után valamivel kijjebb nyíltam mondhatni beszédesebb szókimondóbb lettem, több programot csináltam, középsuliba volt legalább 2 haverom (akik mai napig is és aztán egyre több ismerettség lett) [Csepelen be voltam szorulva ugyebár az egy sziget és nem volt szükségem bejárni a városba, de a középsulival igen és így új területek, lehetőségek nyíltak meg nekem) elfogadtam, hogy az élet nem lehet tökéletes (ugyanis lurkó koromban maximalista voltam, a suliban minden dogámat 100%-sra szerettem volna teljesíteni buzgó értelmiségi voltam, és totálisan a műveltségre gyúrtam, és azt gondoltam minden sikerülhet tökéletesen ez már megváltozott valahogy most minden efféle dolgot elhanyagolok és nagyjából leszarok mindent, utolsó pillanatra csinálom meg a dolgaim:D) A jó memóriámra mindig hivatkozok ez talán még mindig megvan, nagyon sok kép beugrik még a 2-3 éves koromról, sajnos érzem az is kopik. kamaszkorom további, sőt úgymond még mai napig is vannak depresszív, passzív időszakaim, sokat vagyok egyedül, még mindig sokat gépezek, találkozom emberekkel, ha úgy akarom, nem vagyok bulizós alkat abszolút (kb ugyanúgy, mint te) szeretem a kötött, beszélgetős programokat, a sportot (hisz kondizom is és, ha van kivel elmenni akkor bárkivel szívesen űzök bármit, pl Margitszigeti futás) ha éppen van kivel, mert úgymond a mai világban mindenki elfoglalt, mindenki klikkekbe verődik, dolgozik, suli, nincs kedvük találkozni, másoknál ott a FB, ami nem annyira közvetlen és nekem nincs is:S:S szóval ez más világ nem olyan, mint amilyen a szüleink korában volt valahogy nem annyira egységes, mint akkoriban.
Röviden így ennyi, sok mindent írhatnék, ami befolyásoló tényező lehet, nekem ezek a meglátásaim, változásaim voltak. Persze volt több is, de most fáradt vagyok mindent leírni a fogalmazási hibákért bocs