eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
mindero #190 Jó, hogy rátaláltam erre a topikra, mert magam is hasonló gondokkal küzdök.
Leírni kb fölösleges is, mert a "tünetek" kb ugyanazok mint nálatok. Kipróbáltam sok mindent.
Erőt vettem magamon és eljártam olyan közösségekbe ahová semmi kedvem nem volt -hát később se lett :)Pedig nem az a fajta ihb-s társaság volt, de mivel mindenki hasonlóan mélabús volt, folyamatosan cserélődtek az emberek, ráadásul a korkülönbségek is nagyok voltak- otthagytam az egészet.
Kipróbáltam -magamat megerőszakolva- hogy olyan lánnyal járjak aki nem is tetszett különösebben, mentségemre legyen mondva próbáltam megszeretni - de nem ment. A hozzám való lányok egyszerűen hidegen hagynak, átverni őket meg nem akarom, utálom a kétszínűséget.
Pénzt gyűjtögetni szerintem öregkorra fölösleges. Mit érne vele az ember? Ugyanolyan szarul érezné magát mint most szegényen. Nem a pénzen múlik. Amúgy is nagyon úgy tűnik hogy a világ, ahogy ma ismerjük, nem sokáig marad így (Hetesi Zsoltot ajánlom mindenkinek, ő nem köntörfalazik és látja mi lesz ennek a vége).
Szóval utolsó ötletem egy pszichológus lenne, hátha rájövök mi a franc bajom van.
Felidézni nem is tudnék olyan pontot az életembe amit máshogy csináltam volna (persze, rossz szakmaválasztás - de ötletem most se lenne), így az egész olyan sorsszerűnek tűnik.
Jó lenne egy-két ember akinek már sikerült ebből az ördögi körből kikerülni, hogy legalább lássam van kiút, mi az és mi az ára...