eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
#187
Magam is magányos vagyok de nem nagyon zavar.Immár pár éve barátnőm sincs,ez kicsit zavar de leginkább csak azért mert dugni jó lenne néha,meg egy gyerek,egy örökös sem ártana.Ezzel együtt válogatós vagyok,ha nem olyan a lány hogy külsőre tetszene akkor a továbbiakban már nem érdekel.Ha tudunk is kommunikálni nem nőként veszem számba csak egy emberként.Sajnos jó ideje úgy van hogy ha nekem tetszik egy lány az nem viszonos,és fordítva.30 múltam,már a nősülést kéne tervezni de nem is érzek rá késztetést,nem értem miért esküdöznek az emberek,miért nem élnek csak simán együtt?A házasság "szentsége" stb nekem semmit nem jelent.A házasság nem ment meg a rossz gondolatoktól és tettektől,nem pótolja a szerelmet,szeretet ha az elhalványul-akkor meg mire való? Olyan mint valami szerződés és ez nekem nem tetszik.
Egyébként tényleg úgy van nálam ahogy a címben olvasható:szétszéledt a régi közösség,távol laknak a barátok,igen ritkák az összejövetelek és immár idegenként élek kisvárosomban.A munkahelyi kollegákkal már sosem alakul ki olyan mélyebb barátság ami iskolás korban kialakulhatott.Marják-marjuk egymást "bent" a munkahelyen,sokan tartanak elbocsátásoktól,fontoskodóak és okoskodóak mind,meg kevés a korombeli és több az idősebb.Annyi pozitívuma van e remete létnek hogy több pénzt tudok félretenni idősebb koromra.Talán sikerül valamennyire bebiztosítani az amúgy elég sötétnek tűnő jövőt.