eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
debussy #156 Az ember élhet a testnek, a konkrétumoknak, vagy az elmének, léleknek. A kettő nem mehet együtt.
Alapvetően igyekszik az ember a világnak élni, szépen iskolába/munkába menni, enni, inni, nem gondolkodni.
De vannak mozzanatok, amik kizökkentenek ebből, engem egyre többször. Olyan dolgok, mint Prokofjev II. zongorakoncertjét meghallgatni és utána hazamenni. Valahogy nehezen talál vissza az ember a mindennapokba. Nem is mindig akar, mintha nem jó helyen lenne.
És ha nem talál az ember ilyen gondolkodásút, akkor bizony mondhatjuk, hogy kénytelen magányosnak lenni.