eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
#142
Én is ilyen alkat vagyok.De én párszor rájöttem hogy amikor feltételeztem hogy rajtam röhögtek vagy rólam beszéltek az néha úgy is volt.Ez ellen a görcsölés ellen sokat nem lehet tenni szerintem.A jogsin is ezért húznak el rendszeresen,míg egyedül minden jól menne ott bemerevednek az érzékeim mikor körülöttem ülnek-tudom és hallom hogy pont a hátam mögött ül a biztos.Új közösségbe beilleszkedni-ezt szintén utálom.Mindenki kíváncsian figyeli milyen lehet az új ember.Bulikban én sem nagyon tudok táncolni mert sokszor láttam magam körül olyanokat akik nagyon esetlenül,időnként szánalmas ábrázattal kalimpáltak és lötyögtek bent a platzon.Elképzeltem magam kívülről ahogy én is ott benn kalimpálnék kordinálatlan mozgásommal.Ellazulni én sem tudok társaságban-úgy érzem mindíg készenlétben kell állnom,ébernek kell lennem,figyelem önmagam és a környezetemet,következtetéseket vonok le.Figyelem hogy ki figyel és vajon mit figyel rajtam,mire gondolhat?Sokszor azon veszem észre magam hogy csúnyán nézek,nem szándékosan de azt hiszem gyakrabban nézek ki morcosnak mint kéne.A gyanakvó,rosszalló arckifejezés nálam természetes pedig nem vagyok annyira olyan szerintem.Mostanában a humoromat és más emberek utáni érdeklődésemet kezdem valahogy elveszíteni.Jól érzem magamat egyedül,most nőm sincs és ami fura:általában nem is hiányzik.Néha persze mintegy belém nyillal hogy ideje lenne beújítani egyet de hosszú távon úgy érzem a magányt jobban szeretem.