eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
#122
hát én jól le tudom írni mi az, ugyanis közeli barát mint olyan az ált. iskolában volt talán 1, igazából inkább csak haverok voltak, de max annyi hogy az iskolában, később a gimi falai között beszéltünk csak.
A gimnáziumban különböző kisebb csoportok alakultak, akik együtt szoktak lenni, én talán (mondom talán) inkább azokhoz tartoztam akiket a befizetett kajajeggyel a közeli étterembe mentek mindig ebédelni, és ahogy az akkori esetben is, a társait nem maga választja az ember (annyira talán nem voltak rosszak, inkább mások), én meg nem extrovertált típus vagyok, tehát beszélgettünk ami szóba jött, és mélyebb dolgokra nem volt kilátás. Szóval nem kerültem olyan optimális helyzetbe hogy valakivel (valakikkel) elmentünk volna rendszeresen bulizni..
Aztán jött az egyetem, de hát ott sem volt gyökeres változás, ott sem mindenki mindenkit ismert rögtön. Akikkel jobban összeismerkedtem, azokkal néha az elején előfordult hogy egyszer vagy kétszer a másiknál (esetleg többen!) megnéztünk egy filmet, de ennyi. Volt akinek már(!) teljes családja volt, vagy csak barátnője, ami még nem akadály, de mint mondtam rendszeres eljárás ott sem lett belőle. Van most is egy évfolyamtárs aki gitározik (mint én), meg több dologról el tudtunk beszélgetni, de ő sem egy bulizós fajta, ritkán jártunk el a másikhoz, az hogy esetleg ki mit gitározik mostanában például, már olyan régen nem került szóba, hogy nem is tudok visszaemlékezni.
Időnként volt csak néha valami közös összehívás (felezős buli a szakunkban lévő embereknek, "a nagyobb bandának"), de ilyen ritkán volt. És még ha eredendően nem is vagyok ilyen "részegre iszom magam minden éjjel" bulizós fajta, azért ahol volt, kerestem a lehetőséget, és néha elmentünk - ha felmerült az ötlet - közösen csocsózni egyet, vagy ilyen olyan helyre elkísértem egy két lányt néha próbára/táncházba akik velem hasonlóan néptáncos múlttal rendelkeztek, vagy éppen csak eljöttek megnézni, de beszélgetni nem nagyon tudtunk, és itt a konklúzió, hogy azért nem, mert egyszerűen vagy nem találtam hozzám hasonló embert, vagy nem volt olyan összetartó erő azon emberek között, akiket ismertem, hogy nem lett belőle semmi tartós dolog, akikkel meg később ismerkedtem meg, azokkal nem mélyült el az ismeretség annyira, és olyan lány sem volt, aki a nagy ő lett volna. Szóval most itt vagyok :p