Informatika és tudomány

  • kambekk
    #139
    Én annak örülnék igazán, ha a nyersanyagokból össze lehetne rakni újra a mozit. Bár ehhez alapfeltétel kellene legyen, hogy a kimaradt részek is hasznosak legyenek.

    Stanley egér őserdei bolyongása például sok. A háttérfigurák poénkodásai (suhanó csiga, menekülő majmok) ugyan tráfásak, de nem érnek meg annyi hosszú percet (miközben a lila majmok Kabos-Kibédi poénjai kifejezetten idegenek és erőltetettek). A nagy afrikatudós felkutatása is teljesen fölösleges motívum - sem maga a rajzfigura nem érdekes, sem a jelentősége. Talán ha valami üzenettel szolgált volna a továbbiakra…
    A dzsungel-helyszín nálam egyébként is leültette a filmet. Azt még elfogadtam volna, hogy az új szereplőket itt kell megismerni, de poénok és valódi sztori híján a hely fárasztóvá válik (kivétel ez alól a két rabszolgaegér nyammogása). Az azt követő szellem megidézés pedig nem elég feszes. Mióka annyira ügyefogyottra sikeredett, hogy végül a valódi látomásakor már nem hiteles. Így nem hiszem el neki, hogy sámánként képes harcba indulni az egerek ellen.

    És itt jön be a másik szál. Az egérvonal. Úgy láttam, gondot okozott az öregítés. Persze ez alapkoncepció lett - tehát nincs mit tenni ellene utólag sem - de azzal, hogy a régi nagy hősöket mind nyugdíjazták, azzal eladták a sztori sava-borsát is. Talán lehetett volna ötvözni a régit az újjal. Ha mondjuk a nagy macskaráeszmélés (masnitlanítás) után - ami egyébként ötletes volt - Teufelék hozzáverődnek az új dzsungelmacskákhoz, azzal a szerepük is felértékelődhetett volna. És további poén- vagy konfliktusforrást fakaszthattak volna a kiújuló macska-egér harcban a két macskatábor (öregek-fiatalok, civilizáltak-civilizálatlanok) között. Így viszont bántóan el lettek butítva - nemegyszer szó szerint székbeparancsolva őket.
    Az még érthető, hogy Lusta Dick figurája nem lett megfuttatva, hisz itt már nem ő a lényeg (pláne, hogy a dzsungelben Stanley volt a kulcsfigura), de háttérsztoriként jó lett volna látni néhány életképet arról, hogy a nagy bőregeresedés után miként is éli az életét.
    Ugyanígy Garbowskynál. Láttuk ugyan, hogy Spenótgyára van, de nem tudtunk meg semmit az életéről. Pedig a laza világmegmentő szerepkör elég tág teret engedett volna hozzá.
    A 4 patkány is túl lett öregítve. Rendben, hogy az Intermaus feladat nélküli szolgái lettek, de ahhoz képest, hogy mekkora balfékek voltak hajdanán, ma már nem történik velük semmi (még csetlés-botlás sem). Pedig még akár börleszkesre is lehetett volna venni őket.

    Hiányzott néhány régi poén frissítése is. Például a kihangosító hangszóró szétporladása üvöltés hatására. Vagy Safranek folyamatos szívatása is (ez utóbbi hiányából fakadóan pláne nem értettem, miért áll a végén mégis bekötözött fejjel az esküvőn). De leginkább az első részben megszokott urbánus technikai kellékek jamesbondi felvonultatása hiányzott.

    Az alkotók alap problémája az lehetett, hogy nem tudták/akarták igazán meghatározmi a célcsoportot. Pedig ha csak a 20 évvel ezelőtti gyerekekre (és az ő csemetéikre) apelláltak volna, máris garantálhatták volna a rentábilis nézőszámot.
    A kényszeredett képi poénokból (filmes utalásokból) végig valamifajta önigazolást éreztem arra, hogy mi is tudunk ám világszínvonalon gyerekfilmet rajzolni. Akár Dzsungel Könyvét, akár Oroszlánkirályt, Jégkorszakot, vagy akár Transzformert is.
    Pedig a Macskafogó nem velük kellene, hogy harcoljon. Mint ahogy az sem biztos, hogy a csapból is folyó animációáradatban felnövő mai gyerekek igényeit egy idollá vált filmklasszikus folytatásával kell kiszolgálni – még ha a címadó masina ezirányú transzformenizálódása jól működő ötletnek bizonyult is.

    3/10