Informatika és tudomány

  • krisztajo
    #317
    Akkor kezdjük az elején!
    És kitartó olvasást mindenkinek!
    Van néhány dolog, amire rosszul emlékszel!
    Az elején a Mauzóleumban Apolló az Aranyisten szólít meg minket!
    Saria szigete és a Kentaurok nemzetsége pedig Hermészé.
    Nem véletlenül ott jelenik meg!
    Mükéné volt Árész szigete.
    Innentől többi pedig szigorúan magánvélemény lesz.
    Én a válaszokban mindig a lelkiismeretemre hallgattam, a szerepjáték vonulat csak másodlagos volt és nem bántam meg!
    Nem beszélve arról, hogy az, hogy kinek tetszően válaszolsz az a szerepjáték résznek csak az egyik és kisebbik fele.
    Tehát bátran választhattam a leginkább kedvemre valót!
    Hiszen a legtöbb képességet nem így, hanem az adomány pontok elosztása révén lehetett szerezni!
    Számomra Apolló volt a legszimpatikusabb Isten miután Ö volt a leghumánusabb.
    Érdekes módon hasznosságban is verhetetlen.
    Hermész jó csávó és sokszor mutatta más szemszögből a dolgokat!
    A ravaszsága és látása révén, felszínre került amit mások elrejteni akartak előlem!
    Nem beszélve arról, hogy hasznosságban Apolló után mindenképp második helyre érdemes.
    Árész volt a legunszimpatikusabb nekem!
    Hát mit mondjak szerintem egy seggfej!!!
    Az Ö válaszai voltak a legkevésbé jók, én álságosnak és igazságtalanak éreztem őket!
    Nem beszélve az egoizmusáról! Emiatt az elején öreg királyt is nagyon rühelltem. De Ö legalább beismerte, hogy kicsit el volt szállva, így megenyhültem vele szemben.
    Amit pedig Athénéról írsz, azt nem értem!
    A koncepciós pert nem Athéné rendelte el! Hisz mondták, hogy addigra már Fédon szabályai szerint törvénykeztek! (És egyébként is becsapták őket.)
    Ha valakit ezért utálhatsz az Hekáté!
    Nekem Athéné is szimpatikus volt. Hiszen igazat szólt, nem volt választása, amikor kővé változtatott minden embert! Egyébként is ki engedné, hogy a bűnösök felett egy halandó ítélkezzen???
    Árész biztos nem!!!
    Hasznossági sorrendben csak a harmadiknak soroltam, de a passzív képességei (az erőre és védelemre) azért nagyon jól jöttek!
    Azt viszont mindenképp remek ötletnek tartom, hogy nem fekete-fehér a világ nem csak jó és rossz válaszok és döntések léteznek!
    A négy út élvezetesebbé tette az egész játékot!!!
    Ami buzogány látványosságát illeti, készséggel elhiszem.
    De a lassúsága miatt egyszerűen nem elég jó szerintem. Én egyszer próbáltam több ellenfél ellen (márpedig legtöbbször ilyen a felállás). És rögtön le is cseréltem. Ha többen támadnak, pláne nem buzogánnyal, amíg én lendítgettem simán közbevertek!
    Ami a két ellenfél életben hagyását illeti, sajnos csalódást kell, hogy okozzak!
    Nem jelentettek semmi különbséget! Először azt hittem, hogy Apolló adományt kapok, amiért megkönyörültem. De nem kaptam semmit sem.
    Ebből kiindulva viszont gondolom, te sem kaptál Árész pontot, amiért megölted őket?!
    Ami pedig a megölöd és megkapod a durva fegyvert illeti, ez sem igaz teljesen.
    Ugyanis én az elején az első menő buzogány a felbujtó megölése nélkül szereztem meg!
    Félreértettél a linearitást én nem feltétlenül negatív jelzőnek gondoltam!
    Hiszen a játék így is remek lett.
    Csak épp azt sajnálom, hogy szerintem sokkal több potenciál volt benne!!!
    Egy nagyobb bejárható világgal, több szabadsággal nem csak hosszabb játékidőt érhettek volna el! A csodás párbeszédek úgy is működhettek volna!
    És ha ezt még lehet fokozni, úgy még ennél is egy sokkal jobb játék lehetett volna belőle!!!
    Én egyébként (bár ezért biztosan sokan leszólnak majd) nem tartom a ROTA-t szerepjátéknak! Igazi klasszikus szerepjátéknak semmiképp sem.
    Aki hardcore szerepjátékos, az biztos egyetért velem! Ez egy akció játék rpg elemekkel. Viszont a kettő remek keveréke!
    Nem egy Morrowind, Fable, KOTOR, Witcher, DS, vagy Sacred többet nem is sorolok fel, de én nagyszerűen elszórakoztam vele!!!