• Epikurosz
    #261
    "Nem láttunk még görbült teret?
    Akkor a gravitációs lencse micsoda?"

    Akkor sem! Eppur si non! :-)

    Nézd, én egy logikai ugrást nem értek: minden okés, hogy elgörbül a FÉNY, a gravitációs mező is hajlonghat ide-oda, mert függ a tömegtől, de én még mindig a TÉRRŐL beszélek, amely nem azonos a fentiekkel. Az abszolút tér csak egy keret, amelybe a való világot belerakom, persze falak nélkül, mert végtelen, és a fejlődését érzékeltetendő leöntjük az egészet IDŐvel.

    Most ezen belül - a két abszolútumon belül: tér és idő - akár apró anomáliák is létezhetnek, de ezek mind benne vannak a két kitüntetett fogalomban.

    Mondjak egy példát? Mondok: Ülj fel egy ringlispílre (körhinta). Nos, azon forogsz, mondjuk az óramutató járásával megegyező irányba. Emellett, ülhetsz ey forgó széken, amely az óramutató járásával megegyezően forog, sőt, a kezedben tarthatsz egy - hogy is hívják? - kis pörgettyűt, bolhát, amely szintén foroghat. Te azzal, hogy ellentétes irányba forogsz, nem mégy vissza az időben, mert a körhinta könyörtelenül vonszol magával. Persze ettől még érezheted úgy, hogy te annulállod a körhinta mozgását, és állsz, vagy időben visszamész. (Most itt tettem én is egy kis bukfencet idő-forgás kapcsán.)