Caro#231
Az mindegy hogy te mit fogadsz el, ha nem az a valóság.
Nem állítom, hogy elsőre nehéz ezt felfogni, de rá lehet jönni hogy miért is van ez így:
Ha a fényre alkalmazzuk a relativitást, és kiszámítjuk a sajátidejét, akkor egy szép nagy nullát kapunk, tetszőleges távolsághoz, mert a gamma faktor nulla lesz.
Ez azt jelenti, hogy ha bele tudnánk kapaszkodni a fénybe, akkor azt észlelnénk, hogy nulla idő alatt áthaladunk az egész univerzumon. Tehát egyszerre lennénk mindenhol, már ha nem áll az útba semmi.
Ebből az következik a fényre nézve, hogy a fény a saját nézőpontjából áll, mint minden, vele szemben az objektumok pontosan fénysebességgel haladnak, de ezt a fény nem tudná megmérni, mert a távolság-kontrakció miatt neki az egész univerzum egy síklap lenne, a haladási irányába minden távolság nulla.
Ez így mondjuk még szerintem ok. a problémák a közegekben történnek, hogy egy ilyen szép dolgot nagyon könnyen el lehet rontani mindenféle dielektromos állandókkal meg permeabilitásokkal.
Mert akár mennyire is áll a foton elmélet, azért ez mégis csak egy elektromágneses hullám, és az elektromos és a mágneses tér viszont befolyásolható, pedig maga a foton nem az.
A relativitásból nagyon szépen kijön, hogy véges tömegű test nem érheti el a fénysebességet, ha viszont valaminek a nyugalmi tömege nulla, akkor csak fénysebességgel képes haladni. Ez a foton.
Mivel viszont a fény útja megváltozik gravitációs mező hatására, ezért kellett bevezetni a görbült teret, így a fény továbbra is egyenesen halad.
A meglepő dolgok pedig azok, hogy az általános relativitás linearizálásából kijönnek a gravitonok, amik megtennék nekünk azt a szívességet, hogy egyformán lehetne leírni a két teret, de ez csak közelítéssel igaz.
És a gravitáció is csak fénysebességgel terjed, pedig az a mai szemléletben térgörbület, és nem kölcsönhatás, mint az elektromágnesesség.
Tehát a leginkább elfogadható válasz szerintem az, hogy a kölcsönhatás olyan gyorsan terjed a térben, amennyire csak tud, és valahogyan a tér szerkezete nem teszi lehetővé, hogy A-ból B-be a hatás gyorsabban eljusson.
Persze ha mi elindulunk közel fénysebességgel A-ból B-be, és tudjuk hogy az indulásunkkor adott jel T idő múlva érkezik meg, mi T-nél kevesebb idő alatt is odajuthatunk, csak közben figyelembe kell venni, hogy az időt is transzformálni kellett, tehát a jel előttünk fog odaérni, és B-n nem azt látják hogy mi kevesebb mint T időt utaztunk, hanem azt hogy többet.