Caro#210
A megoldást az általános relativitáselmélet adja.
A szemlélet az, hogy olyan nincs, hogy gravitációs erő, hanem helyette térgörbületet vezetünk be.
Ez magyarázza a fényelhajlást is, a fény mindig egyenesen halad, mindössze a tér amiben azt teszi nem euklideszi.
Ezért az eseményhorizont az az elfajult térrész, ahol a görbület már végtelenné válik.
Egy tömegpont esetén ez csak egyetlen pont, de tömegpont nem létezik, mert ahhoz végtelen energia kellene.
A fekete lyuk olyan, mint egy tömegpont, aminek ez az elfajult térrésze kitolódik a térben, úgy hogy ez már nem csak egy pont lesz, hanem egy véges tartomány.
Tedd bele a fekete lyukat egy dobozba.
A doboz oldalhosszai megmérhetőek, ezért így ismerhető a fekete lyuk mérete is.
De a tér belül torzult. Mint egy gumihártya, amit ha benyomsz egy pontban, akkor is bele tudod tenni egy négyzetbe, és a négyzet oldalait meg tudod mérni, de ha a mérést nem a négyzet peremén végzed, akkor más eredményt kapsz. Ez a görbült tér két dimenziós analógiája.
A fekete lyuknál ez odáig fajul, hogy ha úgy mérsz, hogy közben átmész az eseményhorizonton, akkor végtelen távolságot kapsz.
A forgás igen, kicsit elbonyolítja a dolgokat, ott ez a végtelen távolság is felcsavarodik.
Ha a távolságot fénnyel méred (és úgy is illik), akkor ahogy közelíted a fénysugarat az eseményhorizont pereméhez, akkor ott másféle elhajlások is előfordulnak.