Futás
-
#1170
Fura, hogy így gondoljátok... szerintem a hobbi és a tervszerűség összeférhet!
Nem csinálnám, ha nem szórakoztatna, nem elégítene ki... nem azért csinálom, hogy majd versenyezzek! Persze 1-2 versenyre szeretnék elmenni, de nem azért, hogy nyerjek -arra esélyem sincs-, hanem azért, hogy nagy közösségben/tömegben érezzem az egésznek a feelingjét, meg persze kapjak valami szép kis emléklapot, hogy na te paraszt csak lefutottad végre a maratont. Azt fogom, bekeretezem majd, kiteszem a falamra és amikor megszületik a gyerekem, elfogom neki majd mondani, hogy tőle se várok kevesebbet majd az élete során, mert aki letud futni korrekt tempóval egy maratont az mind testileg, mind lelkileg és fejben is megerősödik! Meg persze ha ránézek majd öregemberként arra az emléklapra az jó érzéssel fog eltölteni, hogy igen, megcsináltam, volt kitartásom és akaraterőm.
Nekem a futás (nem a 3km-es hobbi kocogás) mocsok sokat adott és ad is... gyakorlatilag mióta futok eltűnt a hörghurutom, nem kell soha táppénzre jönnöm, elmúlt a refluxom, rendeződtek a vércukor gondjaim, nem kapok el minden szart beteg emberektől, sokat izmosodott a lábam, eltűnt a pókhasam, de úgy, hogy alig fogytam, csak a háj helyett izom lett egy csomó helyen (ugye én tornát is nyomok, nem csak futást).