nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#8613
"Van értelme annak, hogy attól leszek boldog, hogy olyat teszek, amiről azt hiszem hogy boldoggá fog tenni?"
Vagy csak átértékeled a helyzetet. Ha a helyzetük teljesen megegyezik, szerinted miért érzi mégis jobban magát az optimista a pesszimistával szemben?
Pedig semmi nem változik, csak a nézőpont. hoppá.
"Valakinek klausztrofóbiája van. Ez azt jelenti, hogy zárt helyiségben, liftben, villamoson, metrón rosszullét környékezi. Úgy érzi hányingere van, mindjárt elájul, borzasztó a közérzete stb. Szorong attól, hogy mindez bekövetkezik. Gyorsan leszáll, amikor hányinger környékezi, verejtékezik, vagy forogni kezd a világ. Ilyen esetekben könnyű azon segíteni, aki elvállalja a kockázatát annak, hogy engedélyezi magának a tünet megvalósulását, amitől szorong, rosszul érzi magát. "Ájuljon el, mi történhet a tömegben? Semmi, majd felsegítik." "Hányjon nyugodtan, majd kifizeti a pórul járt tisztító számláját, sűrű bocsánatkérések közepette." - és így tovább.
Aki meri vállalni ezt a kockázatot, annak egyetlen csapásra megszűnik a rosszulléte, elmúlnak a tünetei anélkül, hogy valóban elájult volna, vagy valóban kiadta volna magából gyomrának tartalmát. Ezt a jelenséget paradox-reakciónak hívják. A személyiség hasonlóan viselkedik, mint egy dacos kisgyerek: "Ja, ha lehet, akkor már nem is kell!" Az önmagának adott "engedély" feloldja a tünet megjelenésétől való szorongást, s a szorongás oldódása megszünteti a tünetet, rosszullétet."