nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
Fbn Lx #8323 elolvastam és jó elgondolás, már használtam ezt az elvet anélkül, hogy tudtam volna, hogy ilyen létezik :]
én úgy érzem, először az önértékelését kellene megtuningolnom, és elfeledtetni vele a negatív gondolatait.
Én ugyanis úgy érzem, hogy gyakorlatilag a problémák forrása a pánik, a félelem, a gyanakvás, az, hogy folyton meg akar róla bizonyosodni hogy még mindig szeretem-e, és hogy folyton azt keresi a tekintetemben minden cselekedete után, hogy csalódtam-e benne, hogy folyton fél, hogyha ezt és azt mondja vagy teszi, akkor kiszeretek belőle.
Az én részemről pedig hiba, hogy gyakran nem igyekszek, hogy azokat az apró figyelmességeket megcselekedjem... ezt annak tulajdonítom, hogy fáraszt már, hogyha valami nem jól jön le neki, megint egy adag stresszt és pánikot kapok a nyakamba, és ez csak még több félelmet indukál benne. Pedig az esetek 99%-ában magának találja ki a problémákat, és semmi valós probléma nem létezik.
Nem akarok minden felelősséget rá hárítani, mert én is gyakran hibázom, de tényleg úgy érzem, hogy ez a folyamatos negatív gondolkodása és "feszessége" a konfliktus eredete. Én ugyanis szeretem a dolgokat lazán és könnyedén venni, ezért zavar, és úgy érzem, a görcsölés lehúz. Többek között ez is egy ellentét kettőnk között.
Szóval nem tudom, mit kellene tennem, főleg egy olyan emberrel, akinek ha azt mondom, hogy figyelj ezt és azt szerintem nem jól csinálod, akkor még mélyebbre zuhan és még jobban pánikol, hogy én már biztosan még nagyobbat csalódtam... Egyszerűen nagyon magába zuhan, ha szembesítik egy gyengeségével.
Aranyos, és kellemes ha egy lányon látni, hogy minden apró cselekedet ennyire fontos neki, és hogy milyen könnyen összetörik, de ez már egy eltúlzott szinten megy. És hosszútávon csak kínlódást okoz. Gyakran én is úgy érzem hogy nem vagyok 100-as, de az ő félelmeit inkább ki sem fejtem :)
Ma viszont sikerült egyről a kettőre lépni, sikerült átbeszélni, úgy érzem jó irányba halad a dolog.