nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#6473
Szerintem ne add fel! :) Tudom, ne szóljak bele, honnan tudhatnám, hisz még csak kiscsikó vagyok, de az anyukámat fel tudom hozni példának. :)
47 volt, amikor elváltak, a nyakán egy 13 éves őrülttel (ez lennék én). Merthogy jóapám kijelentette, hogy nem is akar velem foglalkozni. De nem ez a lényeg.
Anyu egy évig nagyon ki volt borulva, és még csak meg sem könnyítettem a helyzetét. Aztán, amikor jobban lett, elkezdett velem és a barátnőivel eljárni bulizgatni. Már az első alkalommal megtalálta azt, aki neki megfelel. Kijelentette, hogy neki a gyereke(i) (mert van tesóm is, csak ő már akkor felnőtt volt) mindig is első helyen állnak, aztán jöhet a munka meg a pasi. Nevezzük nevén: Petinek hívják. Szóval, Peti azonnal felfogta, hogy anyu szívéhez rajtam keresztül vezet az út. S lám: a "mostohaapámat" jobban szeretem, mint a biológiait. Nem azért, mert megadott mindent, és igazi apaként viselkedett, hanem azért, mert nem szólt bele soha abba, hogy anyu hogyan nevel, és mit csinál. És már 8 éve boldogok.
Mindegy, nem is ez a lényeg, nem ezt akartam mondani, csak gondoltam nagyjából felvázolom a helyzetet.
Ezzel a sok baromsággal azt akartam mondani (nem tudom, te hány éves vagy, és hogy a gyereked hány éves), de nem szabad feladni, semmiképp. Ha nem élsz, akkor szép lassan be fogsz savanyodni, és az a gyerekednek sem lesz jó. (erre példának azt az egy évet tudom felhozni, amikor anyu még egyedül volt, és nem tért magához a válás után)
Tehát: HAJRÁ!!! :)