nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#4777
Hát... Nálam ellenkezőleg. A nők elég sokáig nem érdekeltek. A tudás annál jobban. A "fiatalkorom" nagyrészét könyvtárakban töltöttem, és könyvesboltokban, antikváriumokban... A nők már csak később kezdek el érdekelni, de akkor már elég kiforrott jellemem volt... Persze mint mindenkinek, az enyémnek is vannak "hátulütői". :) A barátaim dolgoznak rajtuk, siker nélkül. :P
Én nem hiszek a "boldogok a lelki szegények" dologban. Ennek a magyarázata (ha már vallási idézetek):
"Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?" (Mágandija szutra; MN 75)
Valahogy így vagyok a dologgal. Nem boldogok a "lelki szegények" csak azt hiszik. De őszintén, inkább választanék egy életem végéig tartó (de intelektuális) melankóliát, mint az ostobaságot (lelki szegénységet)...